Vercsek Györgyi Budapest,
1971. 09. 13. –
Miért én...
Vajon honnan jöttem én,
s mit akart az élet velem, amikor felcsillant a csodákra epekedő könnyes tekintetem. Miért pont az a két sejt… s miért nem a többi, nem kérdezte senki, hogy szeretnék-e világra jönni. Nos, jó ideje már, hogy itt vagyok, gondolkodom, lélegzem, dobbanok, ameddig a Föld érdes kérgébe bele nem roppanok.
(2017. 01. 20.)
|
Zašto baš ja...
Pitam se odakle potičem,
i život sa mnom šta je hteo
kad je moj čuda željan
suzan pogled
konačno zasjao.
Zašto baš one dve ćelije...
a ne one druge,
niko nije upitao
želim li
na ovaj svet doći.
Pa odavno
sam već tu,
razmišljam,
dišem,
koračam,
sve dotle
dok se u
hrapavu koru
Zemlje
konačno
ne stropoštam.
(20. 01. 2017.)
Prevod: Fehér Illés
|
Örvendek, hogy olvastalak. Jól megy neked a verselés.
VálaszTörlésKöszönöm a szerző nevében.
Törlés