Keresés ebben a blogban

2017. december 10., vasárnap

Podolszki József Barangoló törzsek – Nomadi

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Barangoló törzsek

Sátraik előtt
a sötétedés biztos határán
pipájuk füstje
szekercék éle
körbe barangol
szürkület kószál a lekek között
és a varázsló
minden titkok első tudója
is beleborzad

*

Puszták porát hordja a szél
csonka fűtövek közt lapul
készülődik már a sivatag
régi áldozások nem segítenek
vadászok hiába járnak oda
több napi lovaglás se kerít vadat nyilaikra
érintetlenül várják a csapdák a ravasz vadorzót
a halászok varsái is napra kerülnek
iszapos víztől sárosan
pásztorok barmai éles levelű gaznak megörülnek
veszőben az élet
bűbájos zacskók és dobok se hoznak változást
halotti torra se futja
hogy megnyugtassák a szaporán elhulló lelkeket
ember áldozat kell
mondja a táltos
meleg vére ahogy kiömlik
a szívben rekedt alvadt duzzadás
belei ráncos tüdőlebenye
még megmutatná mi honnan várható
s kiválasztják az ártatlanokat
kiket az ármány még ez ínségben is félve elkerült
és felszentelt karddal vad éneklések kürtök és dobok zsivajában
a legidősebb jós végzi a szertartást
mit fehér lován ülve néz néma iszonyattal a fejedelem
bor kerül az ivótülökbe
kézről kézre jár a vérrel sűrítet
de ez sem elég
a táltos most koponyát követel edénynek
abból igyanak áldomást hogy a csapásnak vége legyen
s történik minden kedve szerint
ám a puszták pora elülni nem akar
vadak az erdőbe halak a folyóba vissza nem térnek
szitkozódásokká nőtt könyörgések lármája hirdeti
beteljesül ím a végső ítélet

*

Táltos áll magában
nyugodt az arca nincsenek díszei
kezéből a bűvös szerszámok hiányzanak
szavára nem kíváncsi a had
kopják és íjak erősítik férfiak lelkét
az asszonyokkal meg nincs mit beszélni
szól hát a kúthoz kemény szavakkal
ám a kevés józanok már meg nem részegülnek
és a részegültek feje sem tisztul
forr a vér
fröccsen magasra a hadúr fája előtt
hol borral vegyítik és isszák a vezérek
öblös kupákból
hangjuk messzire zeng az eskütevőknek

*

Végszóra érkezik a pásztor
némán nézi a szétszéledőket
döntést hoztak itt a nemzetség férfiai
míg ő karámok közt figyelte füvek pusztulását
hallgatta barmok száraz hörgését
mert a víz a víz van kiveszőben
fonnyad a világ
itt van elhozta végső bizonyságát
minden romlásoknak
furulyacsonk lapul iszákjában
tenni kell tenni kell valamit emberek
mondja a kiürült sátortér előtt
da a szavaktól telített levegő
kiveti hangját

*

Távolra vetődött
barangoló törzsek
hazát keresnek
vándorlások kora
de akad közöttük hódításra termett
ki követni tudja a kóbor szellemet éji időben
és támadnak sűrű sorokba zárt harcos követői
isznak eskütevő vért a kupából
lesznek vezérei az eltévelyedett laza csapatoknak
kürt szava zeng hadak vonulnak
tárt még a világ

*

Csak dalai maradtak a kóbor nemzetségnek
legendákat cipel nyeregkápa alatt
múltat puhítva
barangol egyre
hazát énekelve

Forrás: Podolszki József Barna, Forum 1982. 19-23. old.


Nomadi

Ispred svojih šatora
na sigurnoj granici sutona
dim lula
oštrice sekira
kruži
među dušama sivilo luta
i vrač
prvi znalac svake tajne
takođe zadrhti

*

Vetar prašinu pustare nosi
između sakatih gomila trava se skriva
pustinja se već priprema
stara žrtvovanja ne pomažu
lovci u lov zalud kreću
njihove strele divljač ne nalaze
lukavog krivolovca stupice netaknuto čekaju
od mulja uprljane vrše ribara
na suncu samuju
stoka pastira oštrolisnom korovu se obraduje
život se gubi
promenu krasne kese i bubnjevi ne donose
i samrtna gozba izostane
da sve češće izgubljene duše umire
ljudska žrtva je potrebna
reče čarobnjak
kako njegova topla krv curi
u srcu zaostalo zgrušeno nabreknuće
njegova creva naborani zalisci pluća
još bi pokazali odakle šta se može očekivati
i izaberu nedužne
koje je zavera i u oskudici uplašeno zaobišla
i prosvetljenom sabljom u metežu divljih pesama truba i bubnjeva
obred nastariji prorok vrši
što poglavar na belom konju s užasom promatra
u kalež krvlju zgusnuto vino se sipa
iz ruke u ruku kola
ali ni to nije dovoljno
čarobnjak sad za posudu lobanju zahteva
da se udar sudbe završi neka halvaluk iz toga piju
i sve se prema njegovoj žeji dešava
ali prašina pustare se ne stiša
divljač u šumu ribe u reku se ne vraćaju
galama u proklinjanje pretvoreno preklinanje oglašava
zadnji sud evo ostvaruje se

*

Usamljeno stoji čarobnjak
lice mu je smiren ukrase skinuo
u ruci čarobne predmete ne drži
četa ge ne sluša
duše muškaraca koplja i strele jačajau
a sa ženama nema šta da se priča
pa tvrdim rečima bunaru govori
ali malobrojni prisebni više se zanesu
niti glave opijenih se ne bistre
krv ključa
ispred stabla poglavara visoko prsne
gde veziri sa vinom mešaju te
iz oblih pehara piju
glas zaverenika daleko se čuje

*

Pastir na kraju obreda stiže
razilazeće nemo gleda
muškarci plemena odluku su doneli
dok je on nestanak trave među oborima promatrao
suv hropot stoke slušao
jer voda voda se gubi
svet vene
tu je konačan dokaz
svake propasti
u prtnjači patrlj frule mu je
ljudi treba treba nešto učiniti
ispred ispražnjenog trga šatora kaže
ali glasovima pun vazduh
njegov glas potisne

*

U daljinu stigla
lutajuća plemena
domovinu traže
era seoba je
ali među njima i za osvajanje stvorenog ima
ko nestalan duh tokom noći pratiti zna
i ratoborni sledbenici u gustim redovima se javljaju
iz pehara krv zakletve piju
i raskalašene čete vezire će dobiti
čuje se rog vojske su u pokretu
svet je još otvoren

*

Od nomadskih plemena tek su pesme ostale
ispod sedla omekšavajući prošlost
legende nosa
o domovini peva
i neprekidno luta

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése