Mirtse
Zsuzsa
|
Sötétek
ma itt a vizek
Hallgat a túlsó part, álmatlan a csönd
az Apátság öreg falai között. Égi malomban az időt felőrlik, leégett megint a nádas, azt mondják. Megnyugtató, hogy mindez évről évre így van. Egyszer minden kiegyenlítődik.
A vízen nem jár senki, csak egy kis hal
ezüstös teste ring rajta csendesen. Sötét és világos benne megbékül, a végtelen a változóra fekszik, valahogy így kellene megérkezni egyszer, sírás és alkudozás nélkül.
Két öreg csónak halkan összekoccan,
tisztulna a vér, mint a zavaros bor, az égben egymást keresi két tenyér. Jó lenne tegeződni az élettel, asztalhoz ültetni, vendégül látni, van szőlő és dió, még friss a kenyér.
A parti nyárfák hámló törzse alatt
konok körökben hízik a faidő, csak az tudja meg, hány évet őriznek magukban, aki majd kivágja őket. Nem érdekes, hogy miért és mit hiszek. Őszidő. Sötétek itt ma a vizek. |
Vode su tu danas tamne
Šuti
druga obala, između starih zidova
Samostana
budna je tišina.
Vreme
u nebeskom mlinu melju,
tršćar
je ponovo izgoreo, kažu.
Umirujuće
je to da iz godine u godinu
to
se ponavlja. Sve se jednom izjednačuje.
Na površini vode nikoga nema, samo
tiho srebrno telo jedne ribe se ljulja.
Izmire se u njemu svetlost i tama,
beskonačnost u promenu se pretvara,
jednom bi tako nekako trebalo stići,
bez plača, bez pogađanja.
Dva stara čamca istiha se sudare,
poput mutnog vina bi se krv čistila,
na nebu dva dlana jedan drugog traže.
Sa životom bilo bi dobro biti na ti,
privoliti ga da uz naš sto sedne, ugostiti,
grožđe i oraha ima, hleb još je svež.
Na obali ispod oguljenih kora topola
vreme stabla u ćudljivim krugovima se
deblja,
koliko li godina skrivaju saznaće
samo taj ko će ih iseći.
Nije važno zašto i u što verujem.
Vreme jeseni je. Vode su tu danas tamne.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése