Keresés ebben a blogban

2018. február 1., csütörtök

Faiz Softić Balada o komšiji – Ballada a szomszédról


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –


Balada o komšiji

Da nije bilo rata
Moj bi komšija Rasim
Pravio stolice, kao uvijek
Ovako, vijek mu produžavamo pitanjem:
“Možda je živ?”

Kad su ga odveli –
Svunoć je kuckala crna reza
Na dovratku.
Svunoć se oči i vrata ne zaklopiše.

Ni riječ nije prozborio
Nit pogledao koga.
A kriv je bio:
Nije se krstio, nije pio,
Nije psovao Boga.

U zoru majka je u tespihu
Ime Rasimovo prebirala.
O Bože, da ne bi rata,
Moj bi komšija, kao uvijek, pravio stolice
da drugi na njih sjedaju.

I kuće bi nam se gledale.

Ballada a szomszédról

Ha nem lett volna háború
Szomszédom Rȃszim*
Mint mindig, székeket készítene
Így, kérdésünkkel éltetjük:
“Talán él?”

Mikor elvitték –
Az ajtófélfán a fekete metszet egész éjjel
ropogott.
A szemek és ajtók éjjel nyitva maradtak.

Egy szót se szólt,
Senkire nem nézett.
De bűnös volt:
Nem keresztelkedett, nem ivott,
Istent nem káromolta.

Anyám hajnalban a tespihet**
morzsolgatva Rȃszim nevét említette.
Istenem, ha nem lett volna háború,
Szomszédom, mint mindig, széket készítene,
mások meg ráülnének.

És otthonaink is egymásnak integetnének.

* Rȃszim – muzulmán férfi név
**tespih – ejtsd: teszpih. Muzulmán imatárgy – 33 vagy 99 kőből áll. A magyar rózsafűzérnek felel meg.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 88. str.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése