Faiz Softić Vrbe kod
Bijelog Polja 1958. –
Balada o komšiji
Da nije bilo
rata
Moj bi
komšija Rasim
Pravio stolice,
kao uvijek
Ovako, vijek
mu produžavamo pitanjem:
“Možda je
živ?”
Kad su ga
odveli –
Svunoć je
kuckala crna reza
Na dovratku.
Svunoć se oči i vrata ne zaklopiše.
Ni riječ nije prozborio
Nit pogledao koga.
A kriv je
bio:
Nije se
krstio, nije pio,
Nije psovao
Boga.
U zoru majka
je u tespihu
Ime Rasimovo
prebirala.
O Bože, da
ne bi rata,
Moj bi
komšija, kao uvijek, pravio stolice
da drugi na
njih sjedaju.
I kuće bi nam se gledale.
|
Ballada a szomszédról
Ha nem
lett volna háború
Szomszédom
Rȃszim*
Mint
mindig, székeket készítene
Így,
kérdésünkkel éltetjük:
“Talán
él?”
Mikor
elvitték –
Az
ajtófélfán a fekete metszet egész éjjel
ropogott.
A
szemek és ajtók éjjel nyitva maradtak.
Egy szót se szólt,
Senkire nem nézett.
De bűnös volt:
Nem keresztelkedett, nem ivott,
Istent
nem káromolta.
Anyám
hajnalban a tespihet**
morzsolgatva
Rȃszim nevét említette.
Istenem,
ha nem lett volna háború,
Szomszédom, mint mindig, széket készítene,
mások meg ráülnének.
És
otthonaink is egymásnak integetnének.
* Rȃszim – muzulmán férfi név
**tespih – ejtsd: teszpih. Muzulmán imatárgy – 33 vagy
99 kőből áll. A
magyar rózsafűzérnek felel meg.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése