Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –
A Mágus
(II. változat)
Első vers-embriók. Bizarr szeszek
baljós bűvöletéből.
(Idióta józanok! Idióta poéták!
S a mélypont: józan poéták; két
lábú lóizé mind…)
Így ébredt teremtő mivoltára az alkotó,
s költemény-szerűségeket szült az örökös, pszichedelikus
dervis-tánc.
Az alkotás: mágia. (A szó is néz,
hall, érez; testesült
Ákása-szárny.)
Négyben az ötödik, formákban a
mindent lemeztelenítő
ágens.
(Görcs epitáfiumok, Morgenstern-utánzat bitó-nóták, a
málló-bomló hús
szakrális bűvöletében… Egyébként „hullamosó-költő” vagyok
máig…)
Ám moccant a nem mozdítható;
a merénylő éberségű, eksztatikus
dzsihád.
Szembefordulni a sokasággal!
Az alkotás a Kiválasztott forradalma.
Mag
(II.
varijacija)
Prve embrion-pesme. Iz zlokobnog bunila
bizarne žeste.
(Tupoglavi trezvenici! Tupoglavi pesnici!
A mrtva tačka: trezveni pesnici; svi dvonožne konjske balege...)
Ovako se stvaralac na svoje stvaralaštvo budio,
i večit, psihodeličan ples derviša pesmama
nalik pesme rodio.
Stvaranje je: mađija. ( I reč gleda,
čuje, oseća; otelovljena Akaša-krilo.)
U četiri je peti, u formama je agent koji sve
ogoli.
(Grč-epitafije, vešala-pesme Morgenstern-imitacije u sakralnoj draži
mesa u raspadu... Inače sve do danas „truplo-pralac
pesnik“ sam...)
Ali pomerio se što se pomeriti ne da;
poput
atentatora budan, ekstatičan džihad.
Suprotstavlja se masi!
Stvaranje je prevrat Izabranog.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése