Aranyi László A Szerencse – Sreća

 

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

A Szerencse
 
               Életterünk zsugorodik,
 
a Föld satnyul.
          Herélt Megváltó a proszektúrán…
 
Csak úgy dől belőle a híg, habos hányadék,
     vastagon,
mint a ló dereka.
          A Főpapnő nyaka-szegetten lógó fejét emeli,
 
     mögöttük a Bolond önfeledten hahotázik.
A Mágus sír.
 
          Változatlanul minden változásban, (mert az is illúzió;
mozdulatlanná dermedő állóképek halmaza,
     amit érzékelni vélünk).
A kerék nem mozdul,
          a Szfinx kérdése Oidipusz agyafúrt koholmánya.
 
Reszkető alabástrom-mellek hegyén vöröslő bimbók,
     béka ugrál egyikről a másikra, szétnyíló combok között
nyálkás, gőzölgő barlangszáj.
Törpe, torz faun négykézlábra ereszkedve araszol felé,
     friss, lebegő méz-íz csalogatón átüt a telihold fátylán .
 
Halott bújik élőhöz,
     élőt csókol a rothadó.
Az első eggyé válik az utolsóval.
Győztes a legyőzött.
 
Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/8704-aranyi-laszlo-a-szerencse
 
 
Sreća
 
               Smanjuje se prostor života,
 
Zemlja kržljavi.
          U prosekturi škopljeni Iskupitelj…
 
Iz njega tečna, penušava bljuvotina šiklja,
     obilno,
kao stegno konja.
          Glavna sveštenica odrubljenu glavu diže,
 
     iza njiih Budala razdragano grohota.
Mag plače.
 
          Bez promena je sve se menja (jer i to je iluzija;
skup nepokretnih, ukočenih slika je to
     što mislimo da osećamo).
Toćak se ne miče,
          pitanje Sfinga je Ojdipova prefrigana izmišljotina.
 
Na vrhovima drhtavih alabastar-grudi pupoljci se crvene,
     sa jednog na drugi žaba skača, između raširenih butina
slinava, isparljiva usta pećine.
Kepec, nakazan faun prema gore četveronoške se vuče,
     preko skuta punog meseca svež okus meda lebdi, mami.
 
Mrtvac do živog se primiče,
     živog koji je u raspadu ljubi.
Prvi se sa poslednjim poistovećuje.
Pobeđen je pobednik.
 
 Prevod: Fehér Illés

Aranyi László Rendhagyó haibun – Nepravilan haibun

 

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Rendhagyó haibun
 
                     Világéletemben irtóztam attól,
                     ami szabályos, ép-egész, banális, érthető,
                                   átlátható, tiszta, egynemű.
Minden más, mint ahogy érzékeljük.
              Hiába változtatunk nézőpontunkon,
a kép nem teljes, valamit valami örökké eltakar.
Jégdarabkákká töredező a megismert,
       csak az önkényünk által kiragadott,
a változó öröklétbe konzervált elemeit ismerjük el  tudásunkként.
(Mondják, van, vagy volt a poharunkban valami…
Dehogy… Üres a kezdetektől…)
 
              Nem látjuk a kísértetszerűt, a megnyilvánulások mögött
óvatosan megbúvót,
       a fáklyánk fénykörén túli élő, s előttünk
                            összezáruló sötétség csodáit.
 
„Hű, de ostobára sikeredett az emberszabású” – legyint bosszúsan
       a megsántult, patás és körmös Úr… Miért nem a gyík, a pók,
                            vagy a darázs lett teremtő erejű?
              S Babalon Úrnő tovább őrzi titkait.
       Áttetsző, bíbor fátyla mögül jóízűen röhög rajtunk.
 
Forrás: https://www.szovetirodalom.com/2021/05/15/aranyi-laszlo-rendhagyo-haibun/
 
 
Nepravilan haibun¹
 
                     Od pamtiveka sam se od svega grozio
                     što je pravilan, čitav, banalan, razumljiv,
                                   providan, čist, istorodan.
Sve je drugačije no što osećamo.
              Zalud menjamo naše gledište,
slika nije čitava, nešto se nečim uvek zaklanja.
Upoznato na komade leda se razbija,
       samo što je samovoljno istrgnuto,
u promenljivu večnost konzervirane elemente priznajemo znanjem.
(Tvrde, u našoj čaši nešto ima odnosno bilo je…
Nikako… Od početka je prazna…)
 
              Ne primećujemo ono što je nalik utvari, što se iza pojava
oprezno skriva,
       izvan delokruga svetlosti naše baklje,
                           ispred nas zatvarajuća čuda tame.
 
„Do vraga, čovekolik kako je samo bedast” – odmahuje
       hrom, papkar i nokat Gospodin ljutito … Stvaralačku snagu
                            zašto nije gušter, pauk ili stršljen dobio?
              I Gospođa Babalon svoje tajne dalje čuva.
       Iza svog prozirnog, rumenog skuta nas sa užitkom ismejava.
 
¹ Haibun je u pravilu kombinacija odlomaka pripovedne ili esejističke proze stopljene s haiku. 
 
Fordította: Fehér Illés

Aranyi László A költő és a vers – Pesnik i pesma

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

A költő és a vers Egykor fulladozva röhögtem a költőkön. Ihlet és áhítat, átszellemült pofázmány, félrecsúszott nyakkendő, nyitott slicc, szánalmas degenerációi ősi legendáknak. A vers: élőlény. S ha idétlen szörnyszülött is, alkotójától függetlenül létező valóság. „Ez a puhány polgár kreált? Ez a két lábon járó szerencsétlenség? Esküszöm, rovartűre tűzöm! Tökétől-pöcsétől megfosztom!” Ekkor a költő már új kötetét dedikálja, félrecsúszott nyakkendő, nyitott slicc, s vers-elvtárs nyüszítve hátrál a nyomtatott szöveg-áristomba.

Pesnik i pesma Nekad sam pesnike gromoglasno ismejao. Zanos i nadahnuće, produhovljena faca, krivo vezana kravata, otvoren šlic, jadne degeneracije drevnih legendi. Pesma je: živo biće. I ako je i nezgrapna nakaza, neovisno o stvaraocu stvarnost je. „Taj mekušac je stvarao? Taj na dve noge hodajući zlosretnik? Kunem se, nabost ću ga! Od kurčića-pimpeka lišavam!” Tad već pesnik novu zbirku potpisuje, krivo vezana kravata, otvoren šlic, drugarica pesma cvileći se povlači u arest štampanog teksta. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/4711-aranyi-laszlo-a-kolto-es-a-vers

Aranyi László Negatív síkok – Negativne ravnine

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Negatív síkok

(2. változat*)

Az első képen öntudatlanul burjánzó kettős földrész.

Az első képen a további képekről hiányzó figurák valaga.

Az első képen szitakötőszárny-leplű Succubus.

Az első képen szikkadt okádék a félregombolt zakón.

Az első képen a médium testnyílásai visszanyelik

              a nyálkás-hűvös ektoplazmát.

Az első képen az első kép.

Az első kép csapda.

Az első képen oldhatatlan csomó.

Az első képen hősünk: elölnézet/oldalnézet, öldöklő ellenfény.

Az első képen hősünk egykori tintafoltállapotában.

Az első képen valamennyi következő.

Az első képen az égvilágon semmi sem látható.      

Forrás. a szerző

*Ez a furcsa mű első változata a szerző „(szellem)válaszok” (1990, Magvető - Budapest) kötetében jelent meg.
A szerző önvallomása: Emlékszem, amikor írtam, keszthelyi éveim idején, fullasztó nyári kora délután volt, az óramutató 8-10 percnyi idő elteltét mutatta, én viszont több mint 300 esztendőt éltem át. Megvénülök, de felnőtt nem lesz belőlem soha. Elképzelhető, egyszer elkapar a sírásó, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy elhaláloztam…

Forrás: a szerző

Negativne ravnine

( 2. varijanta**)

Na prvoj slici nesvesno bujajući dvostruki kontinent.

Na prvoj slici guzice sa ostalih slika izostalih figura.

Na prvoj slici krilu vilinog konjica sličan Succubus.

Na prvoj slici osušena bljuvotina na krivozakopčanom sakou.

Na prvoj slici otvori tela mediuma

                       sluzavu-hladnu ektoplazmu ponovo progutaju.

Na prvoj slici je prva slika.

Prtva slika je stupica.

Na prvoj slici je nerazrešiva čvoruga.

Na prvoj slici je naš junak: prednja/zadnja strana, ubitačno pozadinsko osvetlenje.

Na prvoj slici naš junak je u stanju nekadašnje mrlje mastila.

Na prvoj slici su sve ostale.

Na prvoj slici ama baš ništa se ne vidi.

**1. varijanta ove čudne pesme u zbirci pesama autora „odgovori(duše)” (1990, Magvető - Budimpešta) je objavljena.

Ispovest autora: sećam se, kad sam pisao, za vreme mog boravka u Kesthelju, prigušljivo leto, rano popodne je bio, sat kazaljke prolaz kojih destak minuta pokazao a ja pak više od 300 godina proživeo. Ostariću ali odrasla osoba od mene nikad neće biti. Verovatno kaburdžija jednom će i mene pokopati, ali to nikako ne znači da sam umro...

Prevod: Fehér Illés

Aranyi László Metafizikai dilemma – Metafizička dilema

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Metafizikai dilemma

                             Felkötöttem magam.

                      Függök a kampón.

        (A nyelv, ahogy illik, szomjúhozó számból meglepetten kilóg.)

               (Kimúlni: szokatlan borzongás;

a felfedező előtt körvonalazódó új földrész.)

       Nemsokára kiderül,

                      érzem-e,

                             vagy csak távolról hallom

                                     fejem  tompa koppanását,

                      amikor valaki rám nyit,

                             s óvatlanul elvágja a kötelet?

Forrás: a szerző

Metafizička dilema

                             Obesio sam se.

                      Ne čengelu visim.

        (Jezik, kako priliči, iz mojih isušenih usta čudnovato visi.)

               (Izdahnuti: neobična jeza;

ispred otkrivača na vidiku je nova zemlja.)

       Uskoro će se saznati,

                      da li osećam,

                             ili samo iz daljine čujem

                                     tup prasak vlastite glave,

                      kad me neko iznenadi,

                             i uže nehotice prereže?

Prevod: Fehér Illés

Aranyi László Átértékelődés – Preustrojavanje

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Átértékelődés

„Szép a rút és rút a szép, Sicc, mocsokba, ködbe szét.”

………Nem vagyok jó. A jóság gyakran álszent.
Fejéről farkára, helyet cserélt fent és lent.
………Minden igaz,
és semmi sem az.
………Taszít a szép, az egész, és a befejezett,
………a való mindig torz, hiányos, elfajult,
az egyensúly élettelen,
s hazug illúziókkal sújt.

………Látom a hús-vér-csont mögöttest,
………Grál-üst habzó levében a vicsorító koponyát,
………………korhad-rothad-mállik a kézzelfogható; kocsonyás,
………mézízű nedvekből nyal a sír mohó nyelve,

közben a pecér földet lapátol a megboldogultra. Az őszinteség
mindig  rombol, tagad, s van, akit csak a téboly tesz szerethetővé.

Forrás: http://ujnautilus.info/atertekelodes

Preustrojavanje

„Lep je ružan a ružan je lep, Sicc, razlaz u maglu, izmet.“

………Nisam dobar. Dobrota je uglavnom licemerna.

Sa glave na rep, gore i dole promenili su mesta.

………Istina je to sve

i baš ništa nije.

………Lep, čitav i savršen odbija,

……....istina je nakaradna, izvitoperena,

ravnoteža je bezživotna,

lažnim iluzijama kažnjava.

………Vidim šta je iza mesa-krvi-kostiju,

………U penušavoj tekućini kondira cereću lobanju,

………………očito raspada-truli-propada; piktijast,

………pohotan jezik groba sokove ukusa meda liže,

grobar usput na blaženog zemlju baca. Iskrenost

uvek razara, negira, od nekih umiljate tek bezumlje pravi.

Prevod: Fehér Illés

Aranyi László Szeretők – Ljubavnici

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Szeretők Ágyunk oltár. Istenünk elfajult eksztázis, eggyé vált Kettő meztelen Hold alatt. Androgün-tükör: az ,,Én" ősi rejtélyei a másik gyönyörében feltárulnak. Lebeg és merül ami megnyilvánul. Mohó a Nász-óceán. Nincs hab. Sem üledék. Túl tört egyensúlyon, túl az érzékelhetőn egymáshoz bújik két szökevény. Zár zokog... Enged... Nyársra húzva rúgkapál. Kopoltyú az ajtó. Búvárharang a ház.

Ljubavnici Oltar je krevet. Izopačena ekstaza je naš bog, Dvoje pod golim Mesecem sjedinjeni su. Androgin-ogledalo: drevne tajne „Ja“ u slast drugog se otkrivaju. Lebdi i tone što se pojavljuje. Pir-okean je nezasitan. Nema pene. Niti taloga. Iza slomljene ravnoteže, iza opaženog dva begunca se priljubljuju. Plače brava... Popušta... Na ražnju se koprca. Vrata su škrge. Kuća je keson. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=111154&blog_cim=Aranyi%20L%E1szl%F3%20%20versei

Aranyi László A remete – Pustinjak

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

A remete
 
      Közömbössé válik a nemzet, az otthon, a család.
Később a „lenni vagy nem lenni” ugyanúgy…
       „A keresőt keresi a keresett”, OL NOAN OL IPAMIS OL NOASMI,
                     féllábú faun ül a hordón, lopótök a feje,
 
Dzsalál ad-Dín Rúmí gázmaszkos démon-rózsák között ébred,
       tudja, csakis a spontán, önfeledt mámor,
                     az újabb és újabb álmokra eszmélés
       teremtő erejű,
              a bomló egyensúly mögött kacagó szakrális anarchia.
 
       Vajon az elkészült vers ad-e vizuális élményt?
              Vagy a strófák szabályos téglalapjai alkotnak
kényszer-rímekkel összefűzött falanx-félét?
 
Ami jó: szétesőnek tűnik,
       kiszámíthatatlanul burjánzó amorf képződmény,
előfordul, tótágast áll egy-egy sora, csak az extatikus dervis-táncát járó
              művész levegővételének ritmusát követi.
 
       Elmosódnak a különbségek.
Eggyé válik Tűz, Levegő, Víz és Föld.
              S a folyamatosan gyorsuló körforgás
       a lélek belső rejtelmei felé vonz.
 
Forrás: http://deakkert.dfmvk.hu/hu/vers/aranyi-laszlo-a-remete
 
 
Pustinjak
 
       Nacija, dom, porodica nezainteresirani postaju.
Kasnije “biti ili ne biti” takođe...
       „Traženik tražioca traži“, OL NOAN OL IPAMIS OL NOASMI,
                     na bačvi jednonogi faun sedi, glava mu je jurgeta,
 
Džalal ad-Din Rumi između demon-ruža sa gasmaskama se budi,
       zna samo spontana, samozaboravna opijenost,
                     uvek nanovo stvaranje snova
       ima moć stvaranja,
              iza poremećene ravnoteže nasmijana sakralna anarhija.
 
       Daje li završena pesma vizuelan doživljaj?
             Ili skladni pravougaonici strofa sa iznuđenim rimama
nekakav povezan falanks stvaraju?
 
Što je dobro: čini se da raspada,
       nepredvidivo bujajuća amorfna tvorevina je,
desi se da joj naglavačke samo jedan red stoji, samo ritam uzdisaja
            umetnika prati koji ekstatičan ples derviša pleše.
 
       Razlike se gube.
Vatra, Vazduh, Voda i Zemlja se stapaju.
              I neprestano ubrzanje kolovrata
       prema tajnama duše privlači.
      
Prevod: Fehér Illés

Aranyi László A Mágus – Mag

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

A Mágus

(II. változat)

Első vers-embriók. Bizarr szeszek

     baljós bűvöletéből.

(Idióta józanok! Idióta poéták!

     S a mélypont: józan poéták; két lábú lóizé mind…)

Így ébredt teremtő mivoltára az alkotó,

s költemény-szerűségeket szült az örökös, pszichedelikus dervis-tánc.

Az alkotás: mágia. (A szó is néz,

     hall, érez; testesült Ákása-szárny.)

     Négyben az ötödik, formákban a mindent lemeztelenítő

         ágens.

(Görcs epitáfiumok, Morgenstern-utánzat bitó-nóták, a málló-bomló hús

szakrális bűvöletében… Egyébként „hullamosó-költő” vagyok máig…)

Ám moccant a nem mozdítható;

     a merénylő éberségű, eksztatikus dzsihád.

Szembefordulni a sokasággal!

Az alkotás a Kiválasztott forradalma.

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/5119-aranyi-laszlo-a-magus

Mag

(II. varijacija)

Prve embrion-pesme. Iz zlokobnog bunila

     bizarne žeste.

(Tupoglavi trezvenici! Tupoglavi pesnici!

     A mrtva tačka: trezveni pesnici; svi dvonožne konjske balege...)

Ovako se stvaralac na svoje stvaralaštvo budio,

i večit, psihodeličan ples derviša pesmama nalik pesme rodio.

Stvaranje je: mađija. ( I reč gleda,

     čuje, oseća; otelovljena Akaša-krilo.)

     U četiri je peti, u formama je agent koji sve

          ogoli.

(Grč-epitafije, vešala-pesme Morgenstern-imitacije u sakralnoj draži

mesa u raspadu... Inače sve do danas „truplo-pralac pesnik“ sam...)

Ali pomerio se što se pomeriti ne da;

     poput atentatora budan, ekstatičan džihad.

Suprotstavlja se masi!

Stvaranje je prevrat Izabranog.

Prevod: Fehér Illés

Aranyi László Önkívület – Bunilo

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Önkívület

Könnyűnek tűnt a válasz. (Oidipusz
ugyanígy járt, az érzékelhető
       sokszor csak illúzió.) Látszik, de nem lát, míg
              a láthatatlan mindenütt megbújt szfinxként figyel.
Fáklyafürt-völgy, kagylóhéj-fül a kunyhó,
küklopsz-szem a Hold; méz-íz és illat,

       mézhús érintésű. Krokodil nővér eljut
az Alvajárók Ligetébe, talányos
üzenet formálódik az ouija-tábla
betűiből:
„a Pálca gyermeke a Hét Kiskirály,
a Tőré a Hét Néma,
örvény-Körök szülötte a Hét Nyiszlett Gnóm,
Kehelytől való a Hét Pénztelen Vándor…”

Forrás: a szerző

Bunilo

Činilo se da je odgovor lagan. (Ojdip

isto tako je prošao, to što se oseća

       često je tek iluzija.) Vidi se al ne vidi dok

              nevidljivo poput svugde skrivene sfinge promatra.

Koliba je grozd baklja-dolina, ljuska školjka-uvo,

Mesec je kiklops-oko; okus i miris meda,

      doticaj mesa od meda. Sestra krokodil

u Gaj Mesečara stiže, sa slovima

ouija-ploče zagonetna poruka se

formira:

„Dete Štapa je Sedam Kraljevića,

Bodeža je Sedam Nemih,

Sedam Žgoljavih Gnoma je potomak Krugova vira,

od Pehara je Sedam Ubogih Hajdara...“

Prevod: Fehér Illés