Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –
Átértékelődés
„Szép a rút és rút a szép, Sicc, mocsokba, ködbe
szét.”
………Nem vagyok
jó. A jóság gyakran álszent.
Fejéről farkára, helyet cserélt fent és lent.
………Minden igaz,
és semmi sem az.
………Taszít a szép, az egész, és a befejezett,
………a való mindig torz, hiányos, elfajult,
az egyensúly élettelen,
s hazug illúziókkal sújt.
Fejéről farkára, helyet cserélt fent és lent.
………Minden igaz,
és semmi sem az.
………Taszít a szép, az egész, és a befejezett,
………a való mindig torz, hiányos, elfajult,
az egyensúly élettelen,
s hazug illúziókkal sújt.
………Látom a hús-vér-csont mögöttest,
………Grál-üst habzó levében a vicsorító koponyát,
………………korhad-rothad-mállik a kézzelfogható; kocsonyás,
………mézízű nedvekből nyal a sír mohó nyelve,
………Grál-üst habzó levében a vicsorító koponyát,
………………korhad-rothad-mállik a kézzelfogható; kocsonyás,
………mézízű nedvekből nyal a sír mohó nyelve,
közben a pecér földet lapátol a megboldogultra. Az
őszinteség
mindig rombol, tagad, s van, akit csak a téboly tesz szerethetővé.
mindig rombol, tagad, s van, akit csak a téboly tesz szerethetővé.
Preustrojavanje
„Lep je ružan a ružan je lep,
Sicc, razlaz u maglu, izmet.“
………Nisam dobar. Dobrota je uglavnom licemerna.
Sa glave na rep, gore i dole promenili su mesta.
………Istina je to sve
i baš ništa nije.
………Lep, čitav i savršen odbija,
……....istina je nakaradna, izvitoperena,
ravnoteža je bezživotna,
lažnim iluzijama kažnjava.
………Vidim šta je iza mesa-krvi-kostiju,
………U penušavoj tekućini kondira cereću lobanju,
………………očito raspada-truli-propada; piktijast,
………pohotan jezik groba sokove ukusa meda liže,
grobar usput na blaženog zemlju baca. Iskrenost
uvek razara, negira, od nekih umiljate tek bezumlje pravi.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése