Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –
Oldódás tört időben
Szétporladt idő,
eltörpült percek, ujjaim közül lassan kiperegnek. Rakosgatnám össze apró szemcséit, de már nem lehet, mert a fény kopogtat az árnyon, és a zúzmarák is olvadnak a fákon. |
Opuštanje u prelomljenom vremenu
Raspršeno vreme,
između mojih prstiju
usitnjeni trenuci
polako nestaju.
Sastavljaja bi
one usitnjene čestice,
nije moguće
jer na senci
svetlost stoji
i na drveću i inje
se topi.
Prevod: Fehér Illés
|
Kedves Éva! Örömmel olvastam a versed és szeretettel gratulálok! Fehér Illés fordítása is remek és igazán szakszerű.
VálaszTörlés