Tijana Rakočević Podgorica
23. juni 1994. –
Ovo
nije stih
Ovo je trabunjanje
Ovo su kilometarski trenuci U kojima sloboda proviruje i pita ima li koga Neka mi oproste Što ne mogu pisati Kao da sam progutala Deset bilijarskih kuglica Kao da mi je muka Neka mi oproste Neka mi oproste ne znaju šta čine Sve moje oči uprte u sivilo Sve moje poglede zabačene kao Donji Raspamet Delegacije sa riječima poput socijalni dijalog Vi ste gospodo Oličenje svega što mrzim Jad najjadnijeg jada Vi ste gomila malih metaka heftalice Vi ste oni od kojih mi dođe da pobijem Roditelje rodbinu i koga već stignem usput Nužno zlo u nužniku života Psujem kao kočijaš A tako ne rade lijepo vaspitana đeca Neka mi oproste Jer ovo je oproštajno pismo Znate imam randevu sa sedmim spratom Možda to bude jedini broj koji ću voljeti Ako završim na jednoj od onih tendi Kao u filmovima Sedam sedam nula nula Kakva šteta kakva šteta Ovo je mogla biti dobra pjesma Ovo je mogao biti kič u mome stilu Ovo je mogla biti ljubav sa čepovima na ušima Ovako Zadovoljimo se jednim pristojnim Oče naš I natrag u ludnicu Jer sve je ovo priznaćete Jer sve je ovo Tupo Prolazno I ne zanima nikoga |
Ez nem vers
Karattyolás
Kilóméteres pillanat
Amelybe szabadság kandikál és
kérdi van itt valaki
Bocsássanak meg
Írni képtelen vagyok
Mintha tíz biliárdgolyót
Nyeltem volna
Mintha rosszul lennék
Bocsássanak meg
Bocsássanak meg nem tudják mit
csinálnak
Szemem a szürkeséget látja
Tekintetem Alanti Fejvesztésként
rejtett
Társadalmi párbeszédet kínáló küldöttségek
Uraim önök
Megtestesítői mindannak amit
utálok
A legnyomorabb nyomor nyomora
Önök a tűzőgép apró lövedékeinek
halmazai
Önök azok akik gyilkosságra
késztetnek
Szülőket rokonságot akit éppen érek
Szükséges rossz a muszáj létben
Csak káromkodok
Pedig a jólnevelt gyerekek ezt nem
teszik
Bocsássanak meg
Ez búcsúlevél
Találkám van a hetedik emelettel
Talán ez lesz az egyetlen általam
kedvelt szám
Ha valamelyik vásznon fejezem be
Mint a filmeken
Hetes hetes nulla nulla
Milyen kár milyen kár
Ez jó vers lehetett volna
Ez giccs a magam módján lehetett
volna
Ez szerelem dugókkal a fülben
lehetett volna
Így
Elégedjünk meg egy illedelmes
Miatyánkkal
És vissza a bolondok házába
Mert mindez vallják be
Mert mindez
Butaság
Átmeneti
És senkit sem érdekel
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése