Mehmed Đedović Miljanovci
18. decembar 1970. –
Knjige tvrde
Kazuju
da je nekada
Bilo vrijeme U kojem su ljudi umirali od starosti Nosali tu starost dugo Ko dobre, kožne čizme Pa kad se nanosaju Legnu i umru Samo tako
Bio
je vele
Duži dan Veselije proljeće Više djece i Smijeha više I još je kažu Jesen jesenovala Dok sve ne požuti
Davalo
rodne godine
I dobre ljude Tucalo krupne jabuke I tave pekmeza peklo Mirisalo na pokošenu travu I zemlju A dani polako Ko umorni pješak uz brdo
Rika
jelena
I hladna voda s izvora I sretne Koji se otvoreno Vole Umjesto da se Tajno mrze I raduju se Vremenu sa svojim dragom
Kazuju
knjige
Nekad su zvonile noći Ko curinski smijeh na sijelu I niko nije žurio Gledao na sat Javljao se na mobitel Strahovao na poslu Samovao bez posla
Niko nije mogao ni zamisliti
Da će doći vakat Iz kojeg će iscuriti sva radost Ko kroz sito voda Da će stati i Pouzdan sat na navijanje Kojem je pukla opruga U najboljim godinama
Ukopati se
Na nogama I tako napuštati svijet Kao da bježe Unazad U dvadesetim, u tridesetim, U mladim i zrelim...
Knjige tvrde
Da su nekada bila Sretnija vremena Ali knjige više niko ne čita A i ne znam Može li se i njima Vjerovati baš na svaku...
(Mehmedaliji Buci Dragiću, Jula, 2018. godine)
|
Könyvek állítják
Azt mesélik
Egykor
Az emberek öregen haltak meg
Aggságukat kitartó bőrcsizmaként
Hosszan cipelték
És miután kihordták
Lefeküdtek és meghaltak
Csak úgy
Azt mondják
Hosszabbak voltak a napok
Vidámabb a tavasz
Több volt a gyerek és
A mosoly
És még arról is beszélnek
Ősszel míg a levelek sárgultak
Ősz volt
Termékeny éveket hozott
És jó embereket
Almaszüretet
Lekvárfőzést
Frissen kaszált fű
Illata szállt
A napok meg lassan teltek
Fáradt gyalogosként menetelnek
Szarvasbőgés
Friss forrásvíz
És talákoztak
Akik szeretik
Egymást
Titkos gyűlölet
Helyett
Örültek a kedvessel együtt
Töltött perceknek
Könyvekben áll
Egykor az éjjelek
Lánykacajtól voltak hangosak
Senki sem sietett
Órájára nem nézett
Mobiltelefonhívásra nem jelentkezett
Munkahelyén nem félt
Nem munkanélküliként élt
És elérkezett
A hihetetlennek tűnő idő
Amelyen keresztül mint szitán a víz
Elfolyt az öröm
És megállt a biztonságosnak tartott
Felhúzható óra
Mert legjobb éveiben
Rugója eltörött
Állva
Önmagukat beásva
Hagyják el a világot
Mintha menekülnének
Visszafelé
A huszas, harmincas,
A fiatal, érett...
Könyvek állítják
Egykor
Boldogabb idők jártak
De könyveket már senki sem olvas
És nem tudom
Éppen mindegyiknek
Lehet-e hinni...
Dragić Buco Mehmedalijának 2018 júliusa
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése