Keresés ebben a blogban

2018. július 28., szombat

Mehmed Đedović Knjige tvrde – Könyvek állítják


Mehmed Đedović Miljanovci 18. decembar 1970. –

Knjige tvrde

Kazuju da je nekada
Bilo vrijeme
U kojem su ljudi umirali od starosti
Nosali tu starost dugo
Ko dobre, kožne čizme
Pa kad se nanosaju
Legnu i umru
Samo tako

Bio je vele
Duži dan
Veselije proljeće
Više djece i
Smijeha više
I još je kažu
Jesen jesenovala
Dok sve ne požuti

Davalo rodne godine
I dobre ljude
Tucalo krupne jabuke
I tave pekmeza peklo
Mirisalo na pokošenu travu
I zemlju
A dani polako
Ko umorni pješak uz brdo

Rika jelena
I hladna voda s izvora
I sretne
Koji se otvoreno
Vole
Umjesto da se
Tajno mrze
I raduju se
Vremenu sa svojim dragom

Kazuju knjige
Nekad su zvonile noći
Ko curinski smijeh na sijelu
I niko nije žurio
Gledao na sat
Javljao se na mobitel
Strahovao na poslu
Samovao bez posla

Niko nije mogao ni zamisliti
Da će doći vakat
Iz kojeg će iscuriti sva radost
Ko kroz sito voda
Da će stati i
Pouzdan sat na navijanje
Kojem je pukla opruga
U najboljim godinama

Ukopati se
Na nogama
I tako napuštati svijet
Kao da bježe
Unazad
U dvadesetim, u tridesetim,
U mladim i zrelim...

Knjige tvrde
Da su nekada bila
Sretnija vremena
Ali knjige više niko ne čita
A i ne znam
Može li se i njima
Vjerovati baš na svaku...

(Mehmedaliji Buci Dragiću, Jula, 2018. godine)
Könyvek állítják

Azt mesélik
Egykor
Az emberek öregen haltak meg
Aggságukat kitartó bőrcsizmaként
Hosszan cipelték
És miután kihordták
Lefeküdtek és meghaltak
Csak úgy

Azt mondják
Hosszabbak voltak a napok
Vidámabb a tavasz
Több volt a gyerek és
A mosoly
És még arról is beszélnek
Ősszel míg a levelek sárgultak
Ősz volt

Termékeny éveket hozott
És jó embereket
Almaszüretet
Lekvárfőzést
Frissen kaszált fű
Illata szállt
A napok meg lassan teltek
Fáradt gyalogosként menetelnek

Szarvasbőgés
Friss forrásvíz
És talákoztak
Akik szeretik
Egymást
Titkos gyűlölet
Helyett
Örültek a kedvessel együtt
Töltött perceknek

Könyvekben áll
Egykor az éjjelek
Lánykacajtól voltak hangosak
Senki sem sietett
Órájára nem nézett
Mobiltelefonhívásra nem jelentkezett
Munkahelyén nem félt
Nem munkanélküliként élt

És elérkezett
A hihetetlennek tűnő idő
Amelyen keresztül mint szitán a víz
Elfolyt az öröm
És megállt a biztonságosnak tartott
Felhúzható óra
Mert legjobb éveiben
Rugója eltörött

Állva
Önmagukat beásva
Hagyják el a világot
Mintha menekülnének
Visszafelé
A huszas, harmincas,
A fiatal, érett...

Könyvek állítják
Egykor
Boldogabb idők jártak
De könyveket már senki sem olvas
És nem tudom
Éppen mindegyiknek
Lehet-e hinni...

Dragić Buco Mehmedalijának 2018 júliusa

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése