Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Đeodvić Mehmed. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Đeodvić Mehmed. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 19., szerda

Mehmed Đedović Jesi li bio tu – Hát voltál itt


Mehmed Đedović Miljanovci 18. decembar 1970. –

Jesi li bio tu

Zagrebi noktima po ilovači
I ne stidi se svojih žuljevitih dlanova
Odgoji život
I divi mu se
Poštuj
Ali se nikome
Osim Njemu
Ne klanjaj

Očisti izvor
Nahrani srnu
Ostavi žito fazanima
Učini dobro
I nemoj ništa uzeti za uzvrat

Divi se kiši
Raduj se pahuljama snijega
Pomiluj drvo
Dotakni kamen
Prećuti njihovo trajanje

Mravu se skloni s puta
Ne diraj krila leptira
Pčelici naspi vode
A vrapcu mrvice hljeba

Neka traje
Neka te ne plaše bore
Rađanje novoga dana
Vrijeme što klizi
Ko sanke po snijegu
I curenje pijeska kroz prste

Hoće li ili neće neko znati
Da i ti bio si tu
Korakom gazio znojem natapao
Sreći se od srca smijao

Neka te ne brine
I straha nek nema
Kad jednom odeš
Neka te ne žale
Zbog crnih noktiju
I žuljevitih dlanova

I neka niko ne upita
Jesi li bio tu...

Hát voltál itt

Kapard körmöddel a sárgaföldet
És ne szégyelld kérges tenyered
Neveld az életet
Csodáld
Tiszteld
De Rajta kívül
Senkinek se
Hódolj

Tisztítsd meg a forrást
Etesd meg az őzt
A fácánoknak hagyjál gabonát
Tégy jót
És viszonzásul semmit se kérj

Csodáld az esőt
Örülj a hópelyheknek
Símogasd meg a fát
Érintsd meg a követ
Fogadd el elnyűhetetlenségüket

Térj ki a hagya elől
Ne bántsd a lepke szárnyát
Tölts vizet a méhnek
Szórj kenyeret a verébnek

Legyen úgy ahogy van
Ne félj a ráncoktól
Az új napkeltétől
A szánkóként
Csúszó időtől
És az ujjak között pergő homoktól

Tudja-e vagy sem valaki
Hogy te is itt voltál
Gyalogoltál izzadtál
A szerencsének örültél

Ne törődj vele
Ne félj
Ha egyszer elmégy
Ne sajnáljanak
A fekete körmök
És a kérges tenyér miatt

És ne kérdezze senki se
Hát voltál itt...

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2018. július 28., szombat

Mehmed Đedović Knjige tvrde – Könyvek állítják


Mehmed Đedović Miljanovci 18. decembar 1970. –

Knjige tvrde

Kazuju da je nekada
Bilo vrijeme
U kojem su ljudi umirali od starosti
Nosali tu starost dugo
Ko dobre, kožne čizme
Pa kad se nanosaju
Legnu i umru
Samo tako

Bio je vele
Duži dan
Veselije proljeće
Više djece i
Smijeha više
I još je kažu
Jesen jesenovala
Dok sve ne požuti

Davalo rodne godine
I dobre ljude
Tucalo krupne jabuke
I tave pekmeza peklo
Mirisalo na pokošenu travu
I zemlju
A dani polako
Ko umorni pješak uz brdo

Rika jelena
I hladna voda s izvora
I sretne
Koji se otvoreno
Vole
Umjesto da se
Tajno mrze
I raduju se
Vremenu sa svojim dragom

Kazuju knjige
Nekad su zvonile noći
Ko curinski smijeh na sijelu
I niko nije žurio
Gledao na sat
Javljao se na mobitel
Strahovao na poslu
Samovao bez posla

Niko nije mogao ni zamisliti
Da će doći vakat
Iz kojeg će iscuriti sva radost
Ko kroz sito voda
Da će stati i
Pouzdan sat na navijanje
Kojem je pukla opruga
U najboljim godinama

Ukopati se
Na nogama
I tako napuštati svijet
Kao da bježe
Unazad
U dvadesetim, u tridesetim,
U mladim i zrelim...

Knjige tvrde
Da su nekada bila
Sretnija vremena
Ali knjige više niko ne čita
A i ne znam
Može li se i njima
Vjerovati baš na svaku...

(Mehmedaliji Buci Dragiću, Jula, 2018. godine)
Könyvek állítják

Azt mesélik
Egykor
Az emberek öregen haltak meg
Aggságukat kitartó bőrcsizmaként
Hosszan cipelték
És miután kihordták
Lefeküdtek és meghaltak
Csak úgy

Azt mondják
Hosszabbak voltak a napok
Vidámabb a tavasz
Több volt a gyerek és
A mosoly
És még arról is beszélnek
Ősszel míg a levelek sárgultak
Ősz volt

Termékeny éveket hozott
És jó embereket
Almaszüretet
Lekvárfőzést
Frissen kaszált fű
Illata szállt
A napok meg lassan teltek
Fáradt gyalogosként menetelnek

Szarvasbőgés
Friss forrásvíz
És talákoztak
Akik szeretik
Egymást
Titkos gyűlölet
Helyett
Örültek a kedvessel együtt
Töltött perceknek

Könyvekben áll
Egykor az éjjelek
Lánykacajtól voltak hangosak
Senki sem sietett
Órájára nem nézett
Mobiltelefonhívásra nem jelentkezett
Munkahelyén nem félt
Nem munkanélküliként élt

És elérkezett
A hihetetlennek tűnő idő
Amelyen keresztül mint szitán a víz
Elfolyt az öröm
És megállt a biztonságosnak tartott
Felhúzható óra
Mert legjobb éveiben
Rugója eltörött

Állva
Önmagukat beásva
Hagyják el a világot
Mintha menekülnének
Visszafelé
A huszas, harmincas,
A fiatal, érett...

Könyvek állítják
Egykor
Boldogabb idők jártak
De könyveket már senki sem olvas
És nem tudom
Éppen mindegyiknek
Lehet-e hinni...

Dragić Buco Mehmedalijának 2018 júliusa

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2018. június 25., hétfő

Mehmed Đedović U ludnicu – A bolondokházába


Mehmed Đedović Miljanovci 18. decembar 1970. –

U ludnicu

Da mi bi
Da se dokopam ludnice
Pa da samo šutim

Barem desetak dana
Jutra da dočekujem
Sa onima koji drugačije vide svijet

Jer od pametnih
Sam gotov
S pameti skrenuo
A bolondokházába

Valahogy
A bolondokházába akarok jutni
Hogy hallgathassak

Legalább tíz napot
Azokkal várhassam a reggelt
Akik a világot másként látják

Mert kikészítettek
A bölcsek
Eszemet vesztettem

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor