Keresés ebben a blogban

2018. július 2., hétfő

Mórotz Krisztina Egyezzünk ki döntetlenben – Neka bude nerešeno


Mórotz Krisztina 1968. november 4. –


Egyezzünk ki döntetlenben 

Nyírfalvi Károlynak, odaátra.

Kimentem a rétre, keltikét festeni,
a patakból hoztam vizet a keltike
lilás és fehér színéhez, de megláttam
a pettyegetett tüdőfüvet, és a gólyahír
sárgáját, a víz jó lesz azokhoz is.      
Olyan nagy a csönd. Szeretted volna ezt
a csendet, a kavicsokat a folyó partja mellett.
Az egyikre ráírtam a neved kezdőbetűit. 
Most először értettem meg, hogy elmentél. 
Látod a fű is milyen zöld. Épp ilyennek
akarta, aki festette. Társa vagyok a nagy
névtelennek, ülök, festek, mosolygok és ki
merem mondani, hogy nem akarok gondolni
rád, de mégis itt vagy mellettem, itt vagy 
és emlékeztetsz, hogy megígértem, írok rólad.
Igen, felelem. Írok az életről, írok a kavicsaidról,
a komlóról, amivel annyit küszködtél, hogy végül
a komló azt mondta,  egyezzünk ki döntetlenben. 
És te nagylelkűen azt válaszoltad: rendben. 

Forrás: a szerző


Neka bude nerešeno

Karolju Njirfalviju, tamo negde

Krenula sam na livadu oslikati mlađiku,
da stvorim lila i belu boju mlađike
vodu sa potoka donela, ali sam ugledala
lekovitu medoniku i žutu kaljužnicu,
ta voda i njihove boje stvara.
Tišina je tako duboka. Voleo bi tu
tišinu i belutke ne obali potoka.
Na jedan sam tvoje inicijale napisala.
Da si otišao sad sam prvi put shvatila.
Vidiš i trava je zelena. Taj ko ju je slikao
baš takvoj je zamislio. Družica sam
velikom bezimenom, sedim, slikam, brbljam i
hrabro izjavljujem, ne želim na tebe misliti,
ipak tu pored mene si, tu si
i podsećaš me, obećala sam, pisaću o tebi.
Da. Pišem o životu, o tvojim belutcima,
o hmelju čime si se toliko mučio da je na kraju
hmelj izjavio, neka bude nerešeno.
U redu - rekao si velikodušno.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése