Mórotz Krisztina 1968.
november 4. –
Egyezzünk ki döntetlenben
Nyírfalvi Károlynak, odaátra.
Kimentem a rétre, keltikét festeni,
a patakból hoztam vizet a keltike
lilás és fehér színéhez, de megláttam
a pettyegetett tüdőfüvet, és a gólyahír
sárgáját, a víz jó lesz azokhoz is.
Olyan nagy a csönd. Szeretted volna ezt
a csendet, a kavicsokat a folyó partja mellett.
Az egyikre ráírtam a neved kezdőbetűit.
Most először értettem meg, hogy elmentél.
Látod a fű is milyen zöld. Épp ilyennek
akarta, aki festette. Társa vagyok a nagy
névtelennek, ülök, festek, mosolygok és ki
merem mondani, hogy nem akarok gondolni
rád, de mégis itt vagy mellettem, itt vagy
és emlékeztetsz, hogy megígértem, írok rólad.
Igen, felelem. Írok az életről, írok a kavicsaidról,
a komlóról, amivel annyit küszködtél, hogy végül
a komló azt mondta, egyezzünk ki döntetlenben.
És te nagylelkűen azt válaszoltad: rendben.
Nyírfalvi Károlynak, odaátra.
Kimentem a rétre, keltikét festeni,
a patakból hoztam vizet a keltike
lilás és fehér színéhez, de megláttam
a pettyegetett tüdőfüvet, és a gólyahír
sárgáját, a víz jó lesz azokhoz is.
Olyan nagy a csönd. Szeretted volna ezt
a csendet, a kavicsokat a folyó partja mellett.
Az egyikre ráírtam a neved kezdőbetűit.
Most először értettem meg, hogy elmentél.
Látod a fű is milyen zöld. Épp ilyennek
akarta, aki festette. Társa vagyok a nagy
névtelennek, ülök, festek, mosolygok és ki
merem mondani, hogy nem akarok gondolni
rád, de mégis itt vagy mellettem, itt vagy
és emlékeztetsz, hogy megígértem, írok rólad.
Igen, felelem. Írok az életről, írok a kavicsaidról,
a komlóról, amivel annyit küszködtél, hogy végül
a komló azt mondta, egyezzünk ki döntetlenben.
És te nagylelkűen azt válaszoltad: rendben.
Forrás: a
szerző
Neka bude nerešeno
Karolju Njirfalviju, tamo negde
Krenula sam na livadu oslikati mlađiku,
da stvorim lila i belu boju mlađike
vodu sa potoka donela, ali sam ugledala
lekovitu medoniku i žutu kaljužnicu,
ta voda i njihove boje stvara.
Tišina je tako duboka. Voleo bi tu
tišinu i belutke ne obali potoka.
Na jedan sam tvoje inicijale napisala.
Da si otišao sad sam prvi put shvatila.
Vidiš i trava je zelena. Taj ko ju je
slikao
baš takvoj je zamislio. Družica sam
velikom bezimenom, sedim, slikam, brbljam i
hrabro izjavljujem, ne želim na tebe
misliti,
ipak tu pored mene si, tu si
i podsećaš me, obećala sam, pisaću o tebi.
Da. Pišem o životu, o tvojim belutcima,
o hmelju čime si se toliko mučio da je na
kraju
hmelj izjavio, neka bude nerešeno.
U redu - rekao si velikodušno.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése