Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mórotz Krisztina. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mórotz Krisztina. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 4., szerda

Mórotz Krisztina Elválás – Rastanak

 

Mórotz Krisztina 1968. november 4. –

Elválás

Eres kezekkel simogattál. Izületes
ujjaid eldeformálódtak a munkától.
Akkor jó a tészta, ha elválik az edény
falától, mutattad a titkot továbbadók
arckifejezésével, ám csak a szemedben
bujkáló mosolyra tudtam figyelni. Kecses
mozdulattal vitted fel a kézkrémet, ahogy
cseléd korodban eltanultad a zongora-
művésznőtől. Az utolsó tésztát egy keddi
napon gyúrtad. Kifehéredett bütykeidre
koncentráltam, hátha így el tudom terelni
gondolataimat a pupilládban kigyúlt
mécsesekről. Hiábavaló igyekezet
volt. Épp akkor váltál el az edény falától.

 

Rastanak
 
Žilavim rukama si me milovala. Prsti
su ti zbog teškog rada deformisani.
Testo je dobro ako se od zida posude
odvaja, pokazala si izrazom lica onih
koji tajnu odaju, ali samo sam ti u
očima skriven osmeh primetila. Kremu
za ruke elegantnim pokretom nanela
kako si još kao služavka od umetnice
učila. Zadnje testo jednog utorka si
mesila. Tvoje blede, čvornate ruke
promatrala, možda na taj način misli
u tvojim očima upaljenih uljanica
mogu oterati. Uzaludna revnost je bila.
Baš si se od zida posude tad odvojila.
 
Prevod: Fehér Illés

2018. július 3., kedd

Mórotz Krisztina Egyezzünk ki döntetlenben – Neka bude nerešeno


Mórotz Krisztina 1968. november 4. –


Egyezzünk ki döntetlenben 

Nyírfalvi Károlynak, odaátra.

Kimentem a rétre, keltikét festeni,
a patakból hoztam vizet a keltike
lilás és fehér színéhez, de megláttam
a pettyegetett tüdőfüvet, és a gólyahír
sárgáját, a víz jó lesz azokhoz is.      
Olyan nagy a csönd. Szeretted volna ezt
a csendet, a kavicsokat a folyó partja mellett.
Az egyikre ráírtam a neved kezdőbetűit. 
Most először értettem meg, hogy elmentél. 
Látod a fű is milyen zöld. Épp ilyennek
akarta, aki festette. Társa vagyok a nagy
névtelennek, ülök, festek, mosolygok és ki
merem mondani, hogy nem akarok gondolni
rád, de mégis itt vagy mellettem, itt vagy 
és emlékeztetsz, hogy megígértem, írok rólad.
Igen, felelem. Írok az életről, írok a kavicsaidról,
a komlóról, amivel annyit küszködtél, hogy végül
a komló azt mondta,  egyezzünk ki döntetlenben. 
És te nagylelkűen azt válaszoltad: rendben. 

Forrás: a szerző


Neka bude nerešeno

Karolju Njirfalviju, tamo negde

Krenula sam na livadu oslikati mlađiku,
da stvorim lila i belu boju mlađike
vodu sa potoka donela, ali sam ugledala
lekovitu medoniku i žutu kaljužnicu,
ta voda i njihove boje stvara.
Tišina je tako duboka. Voleo bi tu
tišinu i belutke ne obali potoka.
Na jedan sam tvoje inicijale napisala.
Da si otišao sad sam prvi put shvatila.
Vidiš i trava je zelena. Taj ko ju je slikao
baš takvoj je zamislio. Družica sam
velikom bezimenom, sedim, slikam, brbljam i
hrabro izjavljujem, ne želim na tebe misliti,
ipak tu pored mene si, tu si
i podsećaš me, obećala sam, pisaću o tebi.
Da. Pišem o životu, o tvojim belutcima,
o hmelju čime si se toliko mučio da je na kraju
hmelj izjavio, neka bude nerešeno.
U redu - rekao si velikodušno.

Prevod: Fehér Illés