Acsai Roland
Cegléd, 1975. június 16. –
Beszélgetés a rigókkal
Lányom az erkélyen állt,
Mint egy fa legmagasabb
Ágán, és madár-alakú,
Agyagsípot fújt. Bugyogott benne a víz,
Bugyogott belőle a dal.
Néha megállt, és fülelni kezdett,
Hogy válaszolnak-e neki
A rigók. Amikor egyikük
Visszafütyült, a kivételes
Események izgatott arckifejezésével
Fordult felém: „Még sohasem
Beszélgettem a rigókkal!”
Tudtam, hogy tényleg kivételes
Dolog történt. Láttam, ahogy a dal
Indaként befutja, patakokként
Fut szét lábától. Egy rigótojás
Keringett körülötte, és énekelt,
Mint bolygópályáján a Föld.
A lányom a víz dalát fújta, a földét,
Saját szíve dalát. Még nem
Hallottam ilyen rigódalt.
Egyszerre
énekelt benne minden rigó,
Egyszerre énekelt
benne minden:
A
feketerigó, a sárgarigó, az erdei
Rigó, a víz, a tűz, az agyag,
A bolygó és az ember.
|
Razgovor sa kosovima
Kćerka mi je na balkonu stajala
Kao na najvišoj grani jednog
Drveta
i glinenu sviraljku oblika ptice
Duvala.
U njoj je voda klobučala,
Iz nje pesma se širila.
Katkad je stala, osluškivala
Dal njoj ptice, koji kos
Odgovara. Kad jedan kos
Njoj zvižduk uzvrati, zbog izuzetnog
Događaja uzbuđenim izrazom lica
Mi se obratila: „Još nikada
Nisam razgovarala sa pticama!“
Znao
sam, dogodilo se stvarno
Nešto
izuzetno. Video sam, kako nju
Pesma
poput vitice obavija, kao potok
Razlila se u njoj. Jedno jaje kosa
Je
kružilo oko nje i pevalo
Kao Zemlja na svom putanju.
Kćerka mi je pesmu vode, zemlje,
Svoga srca svirala. Takvu pesmu
Kosa još nikad nisam čuo.
U njoj je svaki kos istovremeno pevao.
U njoj je sve istovremeno pevao:
crni kos, drozd, kos šumski,
I voda
i vatra i glina,
Planeta
i sam čovek.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése