Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
megkezdett szépség. Az ikonfestés szabályai
„…arról hoznak
hírt, mi van a test túloldalán.”
(Pavel Florenszkij)
(Pavel Florenszkij)
(i, Fra Angelico
próbálkozásai)
minden újabb és újabb Krisztussal, kit
kolostorok csendjében feszítek falakra,
újra és újra átélem szenvedéseit a kereszten.
könnyeim ködpáráján át látom csak, ahogy
megszületik. ahogy megszületik ecsetvonásaim
nyomán, újra és újra, haldokló jézus urunk.
kolostorok csendjében feszítek falakra,
újra és újra átélem szenvedéseit a kereszten.
könnyeim ködpáráján át látom csak, ahogy
megszületik. ahogy megszületik ecsetvonásaim
nyomán, újra és újra, haldokló jézus urunk.
(ii, Rubljov belső
monológja)
isten nevet rajtunk, olykor sír is. az ikon törött
ablak
az örökkévalóságra, homálya túlmutat az időn, a sírig.
csupasz fákat látsz, égboltot átszelő villanyvezetéket,
kéményeket és háztetőket. nekiállsz, kaparod a festéket.
égboltot látsz, fákat átszelő fényes villanyvezetéket,
számolod az estéket. isten sír, isten nevet. elkezd,
de nem fejez be
helyetted semmit.
az örökkévalóságra, homálya túlmutat az időn, a sírig.
csupasz fákat látsz, égboltot átszelő villanyvezetéket,
kéményeket és háztetőket. nekiállsz, kaparod a festéket.
égboltot látsz, fákat átszelő fényes villanyvezetéket,
számolod az estéket. isten sír, isten nevet. elkezd,
de nem fejez be
helyetted semmit.
(iii, Raffaello
Santi kételyei)
sötét ragyogással elevenedik meg a befejezetlen Madonna-
kép az éjszaka mélyének ággyal szemközti festőállványán.
sosem fejeződik be
egy elfelejtett álom.
kép az éjszaka mélyének ággyal szemközti festőállványán.
sosem fejeződik be
egy elfelejtett álom.
Forrás: a szerző
započeta
lepota. Pravila slikanja ikona
„...donose vest,
šta je na drugoj strani tela.”
(Pavel
Florenski)
(i, Pokušaji fra
Angelika)
sa svakim novim i novim Hristom koga
u tišini manastira na zidove razapnem,
njegovu
patnju na krstu opet i opet proživljavam,
samo
preko magle mojih suza vidim kako
se rodi.
kako putem tragova moga kista,
ponovo i
ponovo hristos na samrti se rodi.
(ii, Unutrašnji monolog Rubljova)
zbog nas se smeje bog, kat-kad i plače. ikona je razbijen
prozor
za
večnost, njena mutnoća, sve do groba, vreme prekriva.
gola
stabla vidiš, dalekovodove koji nebo presecaju,
dimnjake
i krovove. počneš, boje grebeš.
plavet
vidiš, sjajne dalekovodove koji drva presecaju,
brojiš
dane. bog plače, bog se smeje. započne,
ali
mesto tebe
ništa ne
završi.
(iii,
Nedoumice Rafaela Santija)
nezavršena
slika Madone na slikarskom stalku
nasuprot
kreveta svako veče tamnim sjajem oživi.
zaboravljen san
nikad se ne završi.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése