Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –
Végzet
csupaszra mart
szívvel kiáltok nem vagyok az aki voltam mindenemet oda adtam látom érzelem veszve maradt a magányos este ha meghalok vihar leszek szélt verek és fát tördelek felsírnak a hullámhabok könnyeznek a kis patakok kérdezik hogy mi lett velem néma szóval felelgetek úgy sem várok feleletet ember voltam amim csak volt szétosztottam becsaptak és el is hagytak fojtó éj szalad felém koldultam a szeretetért ilyen az ember végzete elcsitul szép csendben mint az éjjeli zene |
Sudbina
ogoljelim srcem
povičem
nisam ta
koja sam bila
sve što
sam imala poklonila
vidim
osećaji
su izgubljeni
ostale
su usamljene večeri
umrem li
vihor ću biti
stvoriću vetra, stabla lomiti
zaplakaće valovi
suziće potoci
pitaju šta je sa mnom
nemo
odgovaram
ta odgovor
ne čekam
čovek
sam bila
šve
što sam imala
podelila
prevarili
su me i
napustili
noć
koja guši prilazi mi
zbog
ljubavi sam prosjačila
takva
je čovekova sudbina
stiša
se
kao
noćna muzika
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése