Márkus László Miskolc 1955. február 13. –
Episztola
Köszöntlek hajnal, hozsánna néked!
Téged dicsőít minden madárdal,
a völgyben bujdokló ércsobogás.
Áldásodra vágyik a mákoshajú tollnok,
egy átvirrasztott, magányos éj után,
Szánd meg hát! Terítsd hajlott hátára
fényből szőtt
palástod s vess fejére glóriát!
2018. 07. 27.
|
Epistola
Svanuće, pozdravljam te, budi blažen!
Pesmom
te slavi svaka ptica
i u
dolini skrivena rečica.
Posle
neprospavane, samotne noći
poeta
kovrđžave kose tvoj blagoslov traži,
Pa smiluj!
Na leđa stavi mu
svoj plast
od svetla i na glavu gloriju!
27.
07. 2018.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése