Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. –
Kojim putem
Kojim si putem
i kako ušla u predele moje osame
kad znaš da su
okruženi trnjem?
Kako si polja
pregazila gdje pasu volovi nakostriješeni;
kako si pse
zavađene sa zvijezdama prevarila, znaš li?
Ko ti puteve
kaza što ka meni vode? Kakvu noć zvjezdanu,
izvore hladne,
stijene okomite, upozna?
Drhtale su ti
ruke prepune srebra
što kaplje iz
mjesečevih vrčeva,
dok si se pela
ka najvećim vrhovima zemaljskim.
Užareni put
sjeklo je sunce sabljastim zracima.
Čekam te,
najljepša ženo Hessena, na planini.
Dolaziš, znam,
da ozariš vrhove.
I dok koračaš,
bole me daljine,
kao mornara
ogledala u kom se kreću brodovi,
kao pticu
dalekih krovova.
Izvor: Hodo
Katal: Žena iz Hessena Verlag A Frankfurt am Main 2018. str. 18.
Melyik úton
Melyik úton és hogy jöttél magányos vidékemre,
hisz tudod, tüskékkel tele?
Hogyan mentél át a mezőn, ahol ingerült igavonók legeltek;
a csillagokkal hadakozó kutyákat hogyan verted át,
tudod-e?
Ki árulta el a hozzám vezető utat? Milyen csillagos éjt,
friss forrásokat, meredek sziklákat láttál?
Míg földgolyónk legmagasabb csúcsára másztál,
reszketett a holdkancsóból
csepegő ezüsttel terhelt karod.
A forró utat szablyasugarakkal szabdalta a nap.
Várlak, Hessen legszebb asszonya, a hegyen.
Tudom, jössz és fénybe borítod a csúcsokat.
És míg lépegetsz, fáj a távol,
mint tengerésznek a tükörben mozgó hajók,
mint madárnak a messzi háztetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése