Hodo Katal Berlin – Berlin

 

Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. –

Berlin Možeš li misli da skupiš, starče, Samoga sebe, da sjetiš se? Vidiš li dugu posle kiše Što dvije polovine spaja Tvoga krvotoka? Sva obzorja neba Bacaš u jezero Wann Sa slikom zida Što stanuje u mozgu nebesa. Znam, onaj što po vatri gazi Misli da skupi ne može, Ne može da počne život Od bola, Od savesti, Od čežnje. Lebdiš, grade, uzdižeš se, Hrana ti je sjećanje Na samoga sebe, na pjesmu Što vri, sa tvojih trgova mladosti.

Berlin Te aggastyán, tudsz-e még gondolkodni, Önmagadat vissza tudod-e idézni? Eső után látod-e A vérköröd két pólusát Összekötő szivárványt? A láthatárt, A menny tudatában fészkelő Fal képével együtt A Wann tóba dobod. Tudom, a tűzben gázoló Gondolkodni képtelen, A fájdalomtól, A lelkiismerettől, A vágytól Képtelen új életet kezdeni. Lebegsz, te város, sóhajtozol, Emlékek éltetnek, Az, amilyen voltál, az ifjúság terén Felcsendülő  dal. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Hodo Katal Dan i po – Másfél nap

 

Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. – 

Dan i po   Iza rešetaka, prostor skučen, Vidici zatvoreni. Vrijeme beskonačno. Dan svaki traje dan i po.

Másfél nap   A rács mögött szűkös a tér. A láthatár elzárt. Az idő végtelen. Minden nap másfél napig tart.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://sandzackaknjizevnost.com/hodo-katal-dan-i-po/

Hodo Katal Kad ugasne svjetlo – Mikor a fény kialszik

Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. –

Kad ugasne svjetlo

Kad svjetla večernja zgasnu najljepša žena Hessena

korača po mraku, svjetiljku traži, zvijezdu na nebu…

Onda se sjeti svitaca u polju, ljetnih večeri kad je trčala

da joj slete na dlanu. Žita su šuštala, znam, a polja uzavrela,

male vatre množile se u njenim očima. Šume su gorjele

od ognja živog,

livade i polja plamtjela beznadežna,

kao boje na platnu Aldemara Ibrahimovića

vidio sam to jedne večeri sa Pogleda

dok daljine mjerih koracima do tebe.

I nisam se umorio,

nit me je stigla žeđ.

Noć me je nosila na krilima da stignem do tebe

prije jutra,

prije sunca,

prije svijetla,

da odagnam strah i samoću

da odagnam mrak iz sobe tvoje,

koja u trenutku tom, najljepša ženo Hessena, postade

planeta.

I mi, izgubismo se u kosmosu prostranom,

među zvijezdama.

Ti to dobro znaš

i ja znam.

Izvor: Hodo Katal: Žena iz Hessena Verlag A Frankfurt am Main 2018. str. 7.

Mikor a fény kialszik

Mikor az esti fény kialszik, Hessen legszebb asszonya

a sötétben lépdel, lámpást keres, az égen csillagot…

Majd eszébe jutottak a szentjánosbogarak, ahogy nyári estéken

a mezőn futkározva tenyerére szálltak. Susogott a kalászos, tudom,

forrt a mező, szemében tüzek sokasodtak. Az élet tüzétől

borultak lánga az erdők,

mezők, reménytelenül lángoltak a rétek is,

akár a színek Aldemar Ibrahimović¹ vásznán,

ezt egy este a Kilátóról láttam

míg a távolságot a hozzád vezető léptekkel mértem.

És nem fáradtam el,

szomjas se voltam.

Szárnyakon vitt az éj, hogy reggelt

napot,

fényt

megelőzve hozzád érjek,

hogy a félelmet, magányt száműzzem

hogy szobádból a  homályt száműzzem,

mely abban a pillanatban, Hessen legszebb asszonya,

bolygóvá vált.

És mi elvesztünk az irdatlan világűrben,

a csillagok között.

Te ezt jól tudod

és én is tudom.

¹Aldemar Ibrahimović (19662 – ) Montegróban született ismert bosnyák festőművész.

Fordította: Fehér Illés

Hodo Katal Kojim putem – Melyik úton

Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. –

Kojim putem

Kojim si putem i kako ušla u predele moje osame

kad znaš da su okruženi trnjem?

Kako si polja pregazila gdje pasu volovi nakostriješeni;

kako si pse zavađene sa zvijezdama prevarila, znaš li? 

Ko ti puteve kaza što ka meni vode? Kakvu noć zvjezdanu, 

izvore hladne, stijene okomite, upozna?

Drhtale su ti ruke prepune srebra 

što kaplje iz mjesečevih vrčeva,

dok si se pela ka najvećim vrhovima zemaljskim.

Užareni put sjeklo je sunce sabljastim zracima. 

Čekam te, najljepša ženo Hessena, na planini.

Dolaziš, znam, da ozariš vrhove.

I dok koračaš, bole me daljine,

kao mornara ogledala u kom se kreću brodovi, 

kao pticu dalekih krovova. 

Izvor: Hodo Katal: Žena iz Hessena Verlag A Frankfurt am Main 2018. str. 18.

Melyik úton

Melyik úton és hogy jöttél magányos vidékemre,

hisz tudod, tüskékkel tele?

Hogyan mentél át a mezőn, ahol ingerült igavonók legeltek;

a csillagokkal hadakozó kutyákat hogyan verted át, tudod-e?

Ki árulta el a hozzám vezető utat? Milyen csillagos éjt,

friss forrásokat, meredek sziklákat láttál?

Míg földgolyónk legmagasabb csúcsára másztál,

reszketett a holdkancsóból

csepegő ezüsttel terhelt karod.

A forró utat szablyasugarakkal szabdalta a nap.

Várlak, Hessen legszebb asszonya, a hegyen.

Tudom, jössz és fénybe borítod a csúcsokat.

És míg lépegetsz, fáj a távol,

mint tengerésznek a tükörben mozgó hajók,

mint madárnak a messzi háztetők.

Fordította: Fehér Illés