Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. –
Berlin Možeš li misli da skupiš, starče, Samoga sebe, da sjetiš se? Vidiš li dugu posle kiše Što dvije polovine spaja Tvoga krvotoka? Sva obzorja neba Bacaš u jezero Wann Sa slikom zida Što stanuje u mozgu nebesa. Znam, onaj što po vatri gazi Misli da skupi ne može, Ne može da počne život Od bola, Od savesti, Od čežnje. Lebdiš, grade, uzdižeš se, Hrana ti je sjećanje Na samoga sebe, na pjesmu Što vri, sa tvojih trgova mladosti. |
Berlin Te aggastyán, tudsz-e még gondolkodni, Önmagadat vissza tudod-e idézni? Eső után látod-e A vérköröd két pólusát Összekötő szivárványt? A láthatárt, A menny tudatában fészkelő Fal képével együtt A Wann tóba dobod. Tudom, a tűzben gázoló Gondolkodni képtelen, A fájdalomtól, A lelkiismerettől, A vágytól Képtelen új életet kezdeni. Lebegsz, te város, sóhajtozol, Emlékek éltetnek, Az, amilyen voltál, az ifjúság terén Felcsendülő dal. Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése