Hodo Katal Kad ugasne svjetlo – Mikor a fény kialszik

Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. –

Kad ugasne svjetlo

Kad svjetla večernja zgasnu najljepša žena Hessena

korača po mraku, svjetiljku traži, zvijezdu na nebu…

Onda se sjeti svitaca u polju, ljetnih večeri kad je trčala

da joj slete na dlanu. Žita su šuštala, znam, a polja uzavrela,

male vatre množile se u njenim očima. Šume su gorjele

od ognja živog,

livade i polja plamtjela beznadežna,

kao boje na platnu Aldemara Ibrahimovića

vidio sam to jedne večeri sa Pogleda

dok daljine mjerih koracima do tebe.

I nisam se umorio,

nit me je stigla žeđ.

Noć me je nosila na krilima da stignem do tebe

prije jutra,

prije sunca,

prije svijetla,

da odagnam strah i samoću

da odagnam mrak iz sobe tvoje,

koja u trenutku tom, najljepša ženo Hessena, postade

planeta.

I mi, izgubismo se u kosmosu prostranom,

među zvijezdama.

Ti to dobro znaš

i ja znam.

Izvor: Hodo Katal: Žena iz Hessena Verlag A Frankfurt am Main 2018. str. 7.

Mikor a fény kialszik

Mikor az esti fény kialszik, Hessen legszebb asszonya

a sötétben lépdel, lámpást keres, az égen csillagot…

Majd eszébe jutottak a szentjánosbogarak, ahogy nyári estéken

a mezőn futkározva tenyerére szálltak. Susogott a kalászos, tudom,

forrt a mező, szemében tüzek sokasodtak. Az élet tüzétől

borultak lánga az erdők,

mezők, reménytelenül lángoltak a rétek is,

akár a színek Aldemar Ibrahimović¹ vásznán,

ezt egy este a Kilátóról láttam

míg a távolságot a hozzád vezető léptekkel mértem.

És nem fáradtam el,

szomjas se voltam.

Szárnyakon vitt az éj, hogy reggelt

napot,

fényt

megelőzve hozzád érjek,

hogy a félelmet, magányt száműzzem

hogy szobádból a  homályt száműzzem,

mely abban a pillanatban, Hessen legszebb asszonya,

bolygóvá vált.

És mi elvesztünk az irdatlan világűrben,

a csillagok között.

Te ezt jól tudod

és én is tudom.

¹Aldemar Ibrahimović (19662 – ) Montegróban született ismert bosnyák festőművész.

Fordította: Fehér Illés