Nenad Trajković Rat na selu – Háború a falun

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Rat na selu

leta provedena na selu ne plaču
baba Stanija nije živa
a još ponekad opsuje
i plaši nas otrovnom kupinom
da možemo ostati nepokretni
deca smo
i tu je najveća laž pronikla
u očima odraslih

igramo se rata i delimo po naklonosti
dok rat na prostoru sfrj besni
po nekim drugim podelama
na to nas podseti dnevnik
kamere vole leševe
crno beli televizor ne razvodnjava plač
u toj velikoj sobi za goste
komšije dolaze i svi zajedno gledaju
jer strah je najbolje podeliti

kada odrasli primete jure nas napolju
baka kaže
sa nemcima je uvek tako
prolazi sve
samo se moraš dugo igrati
onda se okrene u pravcu manastira sv. Prohora Pčinjskog
ja je i dalje posmatram
i kroz šapat je čujem
sveti oče slatki oteraj zlo

žmurke su idealne za veče
malo veća deca sa dalekih poljana
dovela su stoku
svi žmurimo u mraku
ispod stare šljive još nedozrele
juče sam povraćao
večeras krišom molim Boga
da rata nestane
i za malu izgubljenu cipelicu sa ekrana
da pronađe svog dečaka
jer to je leto moralo biti hladno

Izvor: autor

Háború a falun

a falun töltött nyarak nem sírnak

Stanija mama nem él

de néha még káromkodik

és mérgezett szederrel ijesztget bennünket

mi gyerekek

bénák maradhatunk

és itt a legnagyobb hazugság

a felnőttek szemében kelt életre

háborúsdit játsszunk rokonszenv szerint csoportosulunk

míg sfrj¹ területén ahogy dúl a háború

a csoportok más elvek alapján alakulnak

a híradók erre emlékeztetnek

a kamerák szeretik az elesetteket

a fekete-fehér tv a sírást nem csitítja

ebben a nagy vendégszobában

itt vannak a szomszédok is együtt nézik

mert a félelmet legjobb megosztani

mikor a felnőttek észrevesznek kizavarnak bennünket

nagyanyám állítja

a németekkel mindig így van

minden elmúlik

csak hosszan kell játszani

majd a szt. Prohor Pčinjski kolostor felé fordul

én most is őt figyelem

és hallom suttogását

édes istenem űzd el a rosszat

bújócskázni legjobb este

a nagyobb gyerekek a távoli mezőkről

állatokat tereltek ide

a sötétben szemünket mindannyian behunyjuk

tegnap még hánytam

az éretlen gyümölcsű szilvafa alatt

ma titokban Istent kérem

szűnjön meg a háború

és a képernyőről az elveszett cipellő

találja meg gazdiját

mert ez a nyár hideg nyár

¹A volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság szerb rövidítése

Fordította: Fehér Illés