Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Folytonosságtrilógia
(egyszarvú)*
Lábnyomok a hóban. Leginkább önmagamhoz vezethetnek majd vissza.
Rövid ceruzával írok mostanában és látszólagos
összefüggések nélkül élek.
Mióta nekiütköztem a tél falának. Nem hittem volna, hogy ilyen
lehetséges.
Hogy éveinkkel együtt elveszíthetjük kedvenc álmainkat
is. Aranyszőrű
egyszarvúakról. Noha, te valamiért, rendszeresen
szarvasoknak nevezed
őket. Tehát nem vagy szűz, nem simogathatod meg szarvai
közt az arany
szőrpihéket. A valóság és a fantázia árnyékhatárán egyensúlyozunk
folyton.
Ami nem baj, csak legalább álmaink maradjanak színesek.
Néhány évtized
erejéig. Aztán már mindegy, úgyis színesben látunk majd
végül mindent.
*Egy kedves ismeretlen ismerősnek
Forrás - Jász
Attila: Belső angyal – készülő kötet
Trilogija
neprekidnosti
(jednorog)*
Tragovi u snegu. Najverovatnije vodiće me natrag prema samoj sebi.
U zadnje vreme kratkom olovkom pišem i na
izgled nepovezano živim.
Od kad sam se sa zidom zime sudario. Nisam
verovao da je to moguće.
Da sa godima možemo i najdraže snove
izgubiti. O zlatnodlakavim
jednorogima. Iako ti zbog nečega uglavnom
ih jelenima nazivaš.
Dakle nisi nevim, zbog toga ne možeš između
rogova zlatna papreja
gladiti. Neprestano na senovitoj granici
jave i fantazije balansiramo.
Što nije zlo, samo neka nam snovi ostanu
šareni. Bar za nekoliko
desetleća. Posle je već svejedno, ionako na
kraju sve obojeno vidimo.
*Dragom nepoznatom poznaniku
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése