Mészáros László Kisvárda 1974. június 15. –
Sziromhasadás
Csak a tenyered akartam érezni!
Nem a bordáimon, nem is az arcomon,
csak test-meleg kabátom hideg gombjain.
A szertehullt világ küllőivel szememben,
akár az éj gyászrongyán gyilkolni készülő vad,
magamba fojtani vakon, még egyszer, illatod.
Igen, a kezeid mozgását akartam hallgatni,
ahogy félénken kenyeret törnek,
vagy épp láncra kötözik hűséges ebed
a fejfámnak szánt juhar reszkető bokáján.
Csak összezárt, két tenyered vártam szétnyílni,
amikor nincs, amikor nem jut más sziromhasadás.
Nem a bordáimon, nem is az arcomon,
csak test-meleg kabátom hideg gombjain.
A szertehullt világ küllőivel szememben,
akár az éj gyászrongyán gyilkolni készülő vad,
magamba fojtani vakon, még egyszer, illatod.
Igen, a kezeid mozgását akartam hallgatni,
ahogy félénken kenyeret törnek,
vagy épp láncra kötözik hűséges ebed
a fejfámnak szánt juhar reszkető bokáján.
Csak összezárt, két tenyered vártam szétnyílni,
amikor nincs, amikor nem jut más sziromhasadás.
Rascep lata
Samo sam
ti dlan hteo osećati!
Ne
na rebrima, niti na licu,
tek na
hladnim dugmadima mog telo-toplog kaputa.
U očima sa žbicama raspalog sveta
kao divljak na žalostkrpi noći koji se ubiti sprema,
tvoj miris, slepo, još jednom u disati.
Da, pokrete tvojih ruku sam hteo slušati
kako podozrivo kruh lome
ili baš tvog vernog psa lancem za članak
drhtavog javora predviđenog da mi krst bude vežu.
Samo sam tvoje sklopljene dlanove da se otvore čekao,
kad nema, kad mi drugi rascep lata nije pripao.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése