Keresés ebben a blogban

2018. december 29., szombat

Rosa Maria B. Butterfly – Baterflaj


Rosa Maria B. 1976. szeptember 4. –

Butterfly

Cseresznyefa  virága, színe, illata,
kimonó selyme tapintása, szénfekete hajad omlása,
mikor este fésülöd hajad.

Japán tenger zúgása, párája, vihara,
kikötő zsongása, japánok s  idegenek piaci zsivaja,
új idők  fülembe szűrődő nyelve, hadarása.

Alázat közé beszűrődő nyugat  a kelet világában.
Vonz a fehér bőr és a mindent megadó szolgai alázat.
Gésának születtél, japán Butterfly.

Szép vagy, mint a cseresznyefa ága, virága
Bőröd fehérsége vonz, s kimonódon alszom el,
míg fel nem ébreszt a hajnal varázsa.

Elmegyek, mert szólít a parancs s a kötelesség,
szólít hazám Amerika, s a hitvesnek szóló hűség.
Visszatérek majd, nem tudom mire. Várj rám.

Idők, percek, órák, évek… Várok még , csak még egy évet…
Kínzó percek, gyötrelmes órák, gyilkos évek, mire vársz ?
Az idő lesz gyilkosod és a várakozás…

A gyermeked szereted, csak ő van már neked, csak egyre vársz még:
Jön-e  Pinkerton, ki megadja neked a kegyelemdöfést.
Nem kell sokáig várnod, Pillangóasszony.

Idegen hatalom, idegen  hajókon, visszatér asszonyával.
Ő a törvényes, de szülni nem tud férjének, elvenné gyermeked, pénzt ígér érte.
Lelked sebe felszakad, könnyed tengerbe apad,  Cso-cso-szan.

Hű embered nincsen, szolgád pénzt s titoktartást kér, hiszi, segít néked.
Óh, a naiv jószág, azt gondolja, jóság, mit tesz,
de vele megöl egy asszonyt, ki hűséggel várt  éveket.

Fiad a hajón fenn, idegen zászló alatt új világba hajózik.
Időd  megrövidült, a cseresznye virága elvirágzott,
s Te önkezeddel vágtad el élted  fonalát.



Baterflaj

Cvet, boja, miris trešnje,
opip svile kimona, pad tvoje garnocrne kose,
kad uveče svoju kosu češljaš.

Šum, para, vihor japanskog mora,
vreva pristaništa, žamor Japanaca i došljaka,
u ušima mi je šapat novog vremena.

Zapadom pomešana poniznost u svetu istoka.
Privlači bela koža i sve što beskrajna pokornost nudi.
Baterflaju, kao gejša si rođena.

Lepa si poput grane, cvata trešnje,
Privlači ti belina kože, spavaću na tvom kimonu,
dok čar svitanja me ne dotakne.

Odlazim, naredba i dužnost me zove,
Amerika, moja domovina i odanost ljubi me zove.
Vratiću se, šta će me čekati, ne znam. Čekaj me.

Vreme, trenuci, dani, godine... Čekaću još, još samo jednu godinu...
Mučni trenuci, mukotrpni dani, krvave godine, šta čekaš?
Vreme će biti tvoj krvnik i čekanje...

Voliš svoje dete, već samo njega imaš, samo čekaš:
Dolazi li Pinkerton, ko će ti poslednji udarac dati.
Madam Baterflaju, nećeš dugo čekati.

Svojom gospođom strana sila, stranim brodovima se vraća.
Ona je zakonita, ali ali roditi ne može, oduzela bi ti sina, novac nudi.
Čo-čo-sanu, rana tvoje duše se otvara, suze more guta.

Veran tebi niko nije, sluga jer ti pomaže novac i čuvanje tajne zahteva.
O ta naivnost, veruje dobrota je što čini,
ali s tim ženu, koja godinama verno čekala, ubija.

Sin ti je na lađi, pod tuđom zastavom u nov svet plovi.
Vreme ti je isteklo, procvetala je trešnja
a Ti nit svog života vlastitom rukom si presekla.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése