Vladislava Vojnović Pitam ja vas – Önöktől kérdem

Vladislava Vojnović Bela Crkva 24. jun 1965. –

Pitam ja vas Vidite, ovako. Mogu da ostanem u krevetu pored usnulog muža, malo da mislim, malo da plačem, i da i dalje ne spavam. A mogu i da pređem u bivšu babinu sobu, tamo ima krevet, tamo da ne spavam. Sama. Raspitivala sam se. Moji muški prijatelji svi od reda, ne spavaju u istim sobama sa ženama. Samo jedan spava, nemaju drugu sobu. A sve moje prijateljice, one spavaju sa svojim muževima. Ili su razvedene. Samo jedna spava u zasebnoj sobi, bogati su. Ali mašta o razvodu. I šta sad to znači? Da mi se muž pretvara u prijatelja, tj. u čoveka za kojeg se nikad ne bih udala, a nemam ništa protiv da povremeno popijemo pivo? Da se to ja pretvaram u ženu s kojom nemam ništa, koju mi njen muž ogovara, a ja je branim po službenoj dužnosti, u, uglavnom, ljubomornu ženu od čije mi kafe obično bude muka, a kad mi nešto priča pola joj ne verujem a druga me polovina zaprepašćuje svojom tričavošću. Bez poente. U tom slučaju više mi se dopada moj muž nego što mi se dopadam ja. Je l’ onda bolje da ostanem u tom krevetu budna? Ili da, ipak, ostanem bez poente, koji će mi đavo? Pitam ja vas! A vi gledajte šta ćete.

Önöktől kérdem Na, lássuk. Maradhatok alvó férjem mellett az ágyban, gondolkodhatok, sírdogálhatok, ja igen és továbbra sem alszok. De átmehetek néhai nagyanyám szobájába, ágy ott is van, viszont ott sem alszok. Egyedül. Érdeklődtem. Férfi barátaim közül feleségükkel éppen egy sem alszik egy szobában. Egyetlen kivételével, nincs másik szoba. Viszont mindegyik barátnőm férjével alszik. Vagy elváltak. Egyetlen egy alszik külön szobában, gazdagok. A válásról álmodozik. És ez most mit jelent? Hogy férjem barátommá váljon, tehát egy férfivé, akinek felesége sosem lennék, de semmi kifogásom az ellen, hogy néha együtt sörözzünk? Vagy én váljak egy asszonnyá, akihez semmi közöm, akit férje becsmérel, én meg kötelességből védem, az általában féltékeny asszonytól, akinek kávéjától rosszul leszek, viszont abból, amit mesél, felét sem hiszem, a másik fele meg, mert közönséges, megdöbbent. Csattanó nélkül. Ebben az esetben önmagamtól férjem jobban tetszik. Ugy-e, akkor jobb, ha abban az ágyban virrasztok? Vagy mégis maradjak csattanó nélkül, mi a fene van velem? Önöktől kérdem! És tegyenek amit akarnak. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vladislava Vojnović: Ljubav hladnija od smrti Stefan Prvovenčani Kraljevo 2017. str. 9-10.