Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
[NAGYCSÜTÖRTÖK
DÉLBEN. Zajnapló]
Fausztina Nővérrel a Hegyen, Lovasi A-nak
Nem akartunk sehova menni, csak békét, nyugalmat
élvezni a napsütésben, fehérszirmú megy- és
cseresznyefák között, Dsidát olvasni a napon, vagy
nem olvasni, felhők alakjaiból történeteket kitalálni,
élvezni a napsütésben, fehérszirmú megy- és
cseresznyefák között, Dsidát olvasni a napon, vagy
nem olvasni, felhők alakjaiból történeteket kitalálni,
de minden szomszéd a hegyen úgy gondolta aznap,
mindenki csak minket zaklat, tereprendezés
szemben a dombon, az óriástuják mögött gépek
berregnek, hiába halláskár, nem segít már, kár, kár, kár,
mindenki csak minket zaklat, tereprendezés
szemben a dombon, az óriástuják mögött gépek
berregnek, hiába halláskár, nem segít már, kár, kár, kár,
hát akkor betömjük a fülünket a teraszon dugós
fülhallgatóval, és indulhat is a Tűzijáték délben,
mert dél volt éppen, és megnyugodtunk végre,
tettünk valamit mi is a zaj érdekében, és akkor
fülhallgatóval, és indulhat is a Tűzijáték délben,
mert dél volt éppen, és megnyugodtunk végre,
tettünk valamit mi is a zaj érdekében, és akkor
elhallgatott minden, vagy csak a zene szólt már, és
elaludtunk hirtelen a napon, a nyugágyban nagyon,
velünk Péter, János, Jakab, Máté, mind, kicsit még Ő is lepihen,
mielőtt indul, és kezdődik az a r/égi véres zajozás mindjárt.
elaludtunk hirtelen a napon, a nyugágyban nagyon,
velünk Péter, János, Jakab, Máté, mind, kicsit még Ő is lepihen,
mielőtt indul, és kezdődik az a r/égi véres zajozás mindjárt.
Forrás: a
szerző
[VELIKI ČETVRTAK
U PODNE. Dnevnik buke]
Sestrom Faustinom na Brdu. A. Lovašiju
Nigde nismo hteli ići, tek u miru, blaženstvu
na suncu
uživati, između drva višnje i trešnje
u punom
cvatu sunčajući se Džidu* čitati, ili
ni ne
čitati, iz oblika oblaka priče izmisliti,
ali
susedi na brdu su tog dana smatrali
da svako
samo nas uznemirava, nasuprot na brežuljku
uređivanje
terena, iza ogromnih čempresa mašine
bruje,
pa oštećenje sluha je, ne pomaže, kvar, kvar, kvar,
pa ćemo
uši na terasi sa slušalicama oblika zapušača
začepiti,
te vatromet u podne može započeti,
jer baš
je podne bio i konačno smo se smirili,
i mi smo
u interesu buke nešto učinili i tada
sve se
utiša ili tek se muzika čula i odjednom
smo na
suncu zaspali, u stolici za ležanje itekako,
zajedno
s nama i Petar, Jovan, Jakov, Matej, svi, malo i On pre
no što
je krenuo i stara nebeska krvava buka opet počinje.
*Jene
Džida (Dsida Jenő, 1907 – 1938) mađarski pesnik.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése