Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
|
Kezdet
néha azt
hiszem
hogy minden szavad mindenik le nem jegyzett
mondatod mondandód
tulajdonképpen bele- sűrítetted abba az egyetlen
hajnali kiáltásba mikor
valami ami oly közel volt akkor egyféle istenhez
vagy akarnok kismacskához
előremenekült a testedből és ő is visibálni kezdett
néha azt érzem hogy az
igazán beszélni tudó az igazából írni képes alkotó
nők ilyenkor hallgatnak
el a hasukra nehezedő univerzum nyomása alatt |
Početak
koji put verujem
da svaku tvoju reč
svaku nezabeleženu
rečenicu zamisao
ustvari u onaj
jedan jedini jutarnji
krik si sabila kad
je nešto što je tad
tako blizu bilo iz tvog tela
nekakvom bogu
ili maci laktaši pribeglo
i vrištati je počelo
koji put to osećam da
žene koje stvarno znaju pričati
stvarno znaju stvarati pisati
u tim momentima pod
pritiskom univerzuma što
njihov stomak tereti zaneme
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése