Keresés ebben a blogban

2019. május 24., péntek

Dejan Aleksić Незаписано у дневник – Naplóban nem jegyzett


Dejan Aleksić Kraljevo, 01. 05. 1972. –




Незаписано у дневник

Ветар би долазио дижући у ваздух
празне ногавице и рукаве,
као брбљиви кројач, бесан на децу
која прерастају одећу.

Јурили смо кроз дворишта
у којима плешу заставе опраног веша.
Беше то тврђава доба кројеног по мери
сна и безазленства,
са стражама вечних коприва.

Још понекад, у сну, зашкрипе врата
на давно напуштеној
кројачници ветра.
Naplóban nem jegyzett

A szél üres nadrágszárakat és
kabátujjakat lobogtatva,
a gyerekekre, mert ruhájukat kinőtték,
dühös szószátyár szabóként jött.

Az udvarokon zászlókként táncoló kimosott
fehérneműk között szaladgáltunk.
Az álom és ártatlanság
kora által épített, örökös csalánőrökkel
körülvett erődítmény volt.

Néha még mindig, álmomban, megnyikordul
a régen elhagyott szabóműhely
széllengette ajtaja.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Dejan Aleksić: Једино ветар Имам идеју Краљево 2011.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése