Keresés ebben a blogban

2019. május 31., péntek

Larisa Softić-Gasal Sada – Most


Larisa Softić-Gasal

Sada

Ljubav, to je neodlaganje. Sada.
Ne-bijedni izgovori:
Nemam posao.
Zbunjen sam.
Friško razveden. Ili:
Nisam sposoban da volim.

Ljubav, sada to je.
Gladujmo.
Glupavo zurimo jedno u drugo.
Recimo „zauvijek da” pred pužem golaćem.
Njegovim slatkastim i šašavim pipcima. Ili:
Mi znamo voljeti.

Ljubav, to je pogled boje „vrijedi živjeti”.
Loš zadah pretočen u zvijezdu.
Povjerenje u osuđenog lopova koji blatnjavu
kišnicu zavrti u nebo, nebo u kišnjavu baru. Ili:
Zaigrajmo igru neba.

Most

Szerelem, ha halaszthatatlan. Most.
Gyarló kifogások nem kellenek:
Nincs munkám.
Zavarban vagyok.
Most váltam el. Vagy:
Személyem képtelen szeretni.

Szerelem, ha most van.
Éhezzünk.
Egymásra bárgyún tekintsünk.
A meztelen csiga előtt mondjuk „igen, örökre”.
Édeskés, bohókás csápjának. Vagy:
Mi tudunk szeretni.

Szerelem, ha a tekintet színe „élni érdemes”.
A csillagá változtatott kellemetlen lehelet.
Az elítélt rablóba vetett bizalom, aki a sáros esővizet
az égre, az eget az esőáztatta mocsárba dobja: Vagy:
Ropjuk az égi táncot.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése