Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Lehetőség*
Bármiről lehet verset írni, kedves M. Talán még a Kapolcs
feletti égről is,
ahogy giccsesen illeszkedik háttérként a fák között
elhelyezett színpad
zenéjéhez. A gyerekekről, akik a kései óra ellenére
önfeledten táncolnak
az áramló, szabad zenére. Őket már csak a kutyák múlják
felül, akik
a túlzott hangerő ellenére nyugodtan, vagy épp
védelmezést keresve
tartják fejüket gazdájuk lábán. Bármiről lehet verset
írni, kedves M.
A fák nyugtató sötétjéről a hegytetőn, a lehetetlenkék
színű fénycsíkról
az égbolton, váratlan találkozásról, ügyetlen
mozdulatainkról a vissza-
pillantó tükörben, hogy megérintsük a sötétben hazafelé
vezető kezet a
kormányon. Az autópálya leállósávjában fiatal őz
várakozik türelmesen.
*Andreának
Forrás: Jász
Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest
2019.
Mogućnost*
Draga M, napisati pesmu o svemu se može. Možda i o nebu iznad Kapolča,
kako kao
pozadina muzici bine smeštene između drveća kičasto
se prilagođava.
O deci, koji uprkos sitnim satima slušajući ritam
slobodne
muzike neobuzdano plešu. Njih samo psi
nadmašuju koji
uprkos prejake
glazbe smireno, ili baš zaštitu tražeći glave uz nogu
svojih vlasnika
drže. Draga M, napisati pesmu o svemu se može.
O smirujućoj
tami drveća na bregu, o nemogućeplavoj boji pruge
svetlosti
na nebu, slučajnim susretima, nespretnim pokretima našim
u
retrovizoru da u tami ruku na volanu koja upravo prema doma vozi
dotaknemo.
Na zaustavnoj traci autoceste mlada srna strpljivo čeka.
*Andreji
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése