Zoran Šolaja Karlovac 23.
jun 1970. –
Krojačeva mera
Sve se menja, način
razmišljanja,
stavovi, ukusi, standardi.
Predrasude su otporan
„virus”, to kad vam neko govori kakvi ste jer „on”
to zna. Ja volim ljude
koji se bave tuđim životima
jer je humano voleti
nekoga ko ne postoji. Postoji u pričama
o drugima, tako živi,
tako i umre, sa nepristojnom količinom
vazduha koju je potrošio.
Ne postoje njegove želje ni uspesi,
postoji samo želja da neko drugi bude ocrnjen i to je taj „zdenac”
iz koga se napaja. Zato volim takve ljude koji su senke nekoga ko je mogao
biti čovek, da se
znao uspraviti ali pak što si bliže tlu potres te teže obara
zato im je bolje tako.
Samo ne znaju da uzmu meru i u pravu je Georg
Bernard Shaw to može samo... krojač.
Szabómérték
Minden változik, a gondolkodásmód,
az álláspontok, az ízlés, a standardok. Ellenálló „vírus”
az előítélet, az amikor valaki más beszél rólad, mert „ő”
tudja. Szeretem az idegen életekkel foglalkozó embereket,
mert emberséges a nemlétezőt
szeretni. A másokról szóló
mesében létezik, így
él, így is hal meg,
a szemérmetlen
mennyiségű elfogyasztott levegővel. Kívánsága, sikere
nincs,
egyetlen vágy élteti, valaki más becsmérlése és ez az a „forrás”
amiből táplálkozik. Ezért szeretem azt, aki egy egyenesen állni tudó ember
árnyéka lehet, ám minél
közelebb vagy a talajhoz, annál nehezebben sújt
a
földrengés, ezért nekik jobb így. Csak mértéket nem képesek venni Georg
Bernard
Shownak igaza van, ezt csak a szabó tudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése