Turczi István Tata 1957. október
17. –
Alkímia
III. Xantózis
Még nincs veszve semmi. Hiába szólít, a sárgaszemű démon ma
nem képes
belépni álmaidba. A szó elporlad,
csak a látvány
hatol át
érzékeiden. Indiában láttad
a legsárgább sárgát,
mangólevéllel etetett tehén vizeletéből nyerik. Mikor belenéztél,
mozdulatlan tükre
lágy permetté őrölte a rádomló forró, déli
fényt. Leghőbb vágyad ez. Szoláris ember vagy, a fény újraönti
arcod. A
homok-mandala mentén indulsz
az előírás szerint.
Tutenhamon krómozott mosolya. Balzsamozók irigysége, maró
sárvizek lávapigmentjei, időtlen kvarc-terápiák. A csillagokkal
vagyis istenekkel
teli égbolt. Sárga
selyemre írt törvények.
Lefelé mutató,
fényes háromszögek. A középkor aranyfüstös
táblaképei. Orosz
templomok hagymakupolái. A Góbi-sivatag
korokon átfújó
szűretlen pora. Van Gogh napraforgó-tengere.
Megannyi látványkelepce; a
dalékok a hatalom és a csodavárás
lélektanához. A beomló ég
tűzfalain át ki-be közlekedsz.
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
Alhemija
III.
Xantoza
Još ništa
nije izgubljeno. Zalud
zove, žutooki demon danas u
tvoje snove
uvući se ne
može. Reč u prah se pretvara, preko
tvojih osetila
tek prizor prodire. Najžutiju žutu si u Indiji video,
dobivaju iz urina
listom manga hranjenih krava.
Pogledavši ono
nepomično ogledalo
je na tebe
padajuće vruće, južno
svetlo
raspršio. Žarka
želja ti je to. Solaran čovek si,
tvoje lice svetlost
ponovo stvara.
Propisno, uz pesak-mandale
kreneš. Kromiran
osmeh Tutankamona.
Zavist balsamovaca, lavapigmenti
jetkih
kaljuža, bezvremešne
kvarc-terapije. Zvezdama to jest bogovima
prepuno nebo.
Na žutu svilu
napisani zakoni. Prema
dole
orijentisani, sjajni
trokuti. Zlatom dimljeni tabloidi srednjeg
veka. Kupole ruskih
bogomolja. Preko vekove
prodirajuća
neprekidna prašina
Gobi-pustinje. Van Gogovo more suncokreta.
Mnoštvo stupica
prizora; dodaci psihologiji vlasti i isčekivanju
čuda. Preko zabati srušenog
neba dvosmerno saobraćaš.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése