Vladimir Kopicl Sex angels – Sex angels

Vladimir Kopicl Đeneral Janković 8. avgust 1949. –

Sex angels

Pol je sam sjaj i svetlost i otisak dubine

sveže jutro u sumrak i bleda noć bez straha

gde se rastapa pomama i budi divlja blagost

razlivena u sećanju u lavi podataka.

Bog se igra sa nama, podvlači podvučeno

obasipa me vatrom koju vodi za ruku

jer ne zna da li ga volim, da li zbilja postoji

jer je slab, narkotiziran i poljuljan u duhu.

Da li me dobro osećaš, da li upijaš dušu

topli napon i nalet što svija putanju daha:

nebo je tako teško, srce tupo podrhtava

oplemenjeno ponorom koji se grči i sklapa.

Tvoje telo se stapa sa obrisima zemlje

gde su skriveni ključevi svih nepoznatih vrata

pod vlažnim znakom meseca, još netaknuti suncem:

mleko drhti u mraku, obuhvata ga vatra.

Gde su granice imena, kuda se izmiče konačnost

da li se može izigrati senka noći u skladu

dodira koji se slivaju u talase i odjeke

u puno bilo vremena, u epidermalnu tamu.

Izreci bezdan i sunovrat, ne upotrebljavaj poznato:

deca strasti svršavaju preko božanskih reči.

Sve je lako i beskrajno, čisti ritam i trajanje

vreli eros, opijanje, anđeli gipki i lepi.

Izvor: In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije  Bijelo Polje 2008.

Sex angels

Ragyogás és fényözön és mélynyom a nem,

alkonyatban friss reggel és félelem-nélküli éj

ahol az emlékezet adatrengetegében

a düh oldódik és vad jámborság eszmél.

Az Úr játszik velünk, aláhúzza az aláhúzottat,

kezével vezetett tűzzel áraszt el,

mert nem tudja, szeretem-e, valóban létezik-e,

mert gyenge, bódított és lélekben megingott.

Valóban érzel-e, beszívod-e a szellemet,

a leheletnek utat nyitó meleg lendületet és rohamot:

oly nehéz az ég, tompán remeg a görcsbe rándult,

záruló szakadékkal nemesített szív.

Tested a föld körvonalaival keveredik,

a nap-nem-érintett, nedves hold-jel alatt,

ahol az ismeretlen ajtók kulcsait rejtik:

a sötétben tej remeg, tűz, lángok ölelik.

Hol a nevek határa, a vég hová szökik,

a hullámokba és visszhangba, az idő ütőerébe,

az epidermális sötétbe vesző érintéssel összhangban,

ki lehet-e cselezni az éj árnyékát.

Mondd szakadék és zuhanás, közhelyeket ne használj:

a szenvedély utódai isteni szavakon át élveznek el.

Ritmus és lét, minden oly könnyű és feneketlen,

állítja erosz, kábulat, virgonc és szép őrszentek.

Fordította: Fehér Illés