Vladimir Kopicl Đeneral
Janković 8.
avgust 1949. –
Sex angels
Pol je sam sjaj i svetlost i otisak dubine
sveže jutro u sumrak i bleda noć bez straha
gde se rastapa pomama i budi divlja blagost
razlivena u sećanju u lavi podataka.
Bog se igra sa nama, podvlači podvučeno
obasipa me vatrom koju vodi za ruku
jer ne zna da li ga volim, da li zbilja postoji
jer je slab, narkotiziran i poljuljan u duhu.
Da li me dobro osećaš, da li upijaš dušu
topli napon i nalet što svija putanju daha:
nebo je tako teško, srce tupo podrhtava
oplemenjeno ponorom koji se grči i sklapa.
Tvoje telo se stapa sa obrisima zemlje
gde su skriveni ključevi svih nepoznatih vrata
pod vlažnim znakom meseca, još netaknuti suncem:
mleko drhti u mraku, obuhvata ga vatra.
Gde su granice imena, kuda se izmiče konačnost
da li se može izigrati senka noći u skladu
dodira koji se slivaju u talase i odjeke
u puno bilo vremena, u epidermalnu tamu.
Izreci bezdan i sunovrat, ne upotrebljavaj poznato:
deca strasti svršavaju preko božanskih reči.
Sve je lako i beskrajno, čisti ritam i trajanje
vreli eros,
opijanje, anđeli gipki i lepi.
Izvor:
In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije Bijelo Polje
2008.
Sex angels
Ragyogás és fényözön és mélynyom a nem,
alkonyatban friss reggel és félelem-nélküli
éj
ahol az emlékezet adatrengetegében
a düh oldódik és vad jámborság eszmél.
Az Úr játszik velünk, aláhúzza az
aláhúzottat,
kezével vezetett tűzzel áraszt el,
mert nem tudja, szeretem-e, valóban
létezik-e,
mert gyenge, bódított és lélekben
megingott.
Valóban érzel-e, beszívod-e a szellemet,
a leheletnek utat nyitó
meleg lendületet és rohamot:
oly nehéz az ég, tompán remeg a görcsbe
rándult,
záruló szakadékkal nemesített szív.
Tested a föld körvonalaival keveredik,
a nap-nem-érintett, nedves hold-jel alatt,
ahol az ismeretlen ajtók kulcsait rejtik:
a sötétben tej remeg, tűz, lángok ölelik.
Hol a nevek határa, a vég hová szökik,
a hullámokba és visszhangba, az idő ütőerébe,
az epidermális sötétbe vesző érintéssel
összhangban,
ki lehet-e cselezni az éj árnyékát.
Mondd szakadék és zuhanás, közhelyeket ne
használj:
a szenvedély utódai isteni szavakon át élveznek
el.
Ritmus és lét, minden oly könnyű és feneketlen,
állítja erosz, kábulat, virgonc és szép őrszentek.
Fordította:
Fehér Illés
