Jovan Zivlak Nakovo 21. septembar 1947. –
Zao gost
evo kako sam rođen
to je duga priča. u staji. u sušari
među svinjskim repovima. u kukuruzištu
gde dokona svraka je čeprkala i poljski miš
zirkao plašljivo da ne pojavi se sova. o mudrosti
sve već beše zapisano i kao da sam ušao u znani
život. majka me skrivala: malu rugobu koja je vrištala
i bezubo tražila čitavo kraljevstvo. otac me poricao.
otud priče o bezgrešnosti. o bekstvu se ispredahu
legende a ja uistinu ne znam da li ga je bilo. posle
sam se gurao po učilištima. među znalcima koji
mahahu prutom i pocupkivahu dok pevali su
pesme o jedinom bogu. zapamtih kako se razdeljuje
i kako se posude pune: iz veće u manju i nikako drugačije.
kako se sabira
i preliva i naslutih kako crv napadajući jabuku otvara
tajne škole i zavodi učenike. vino i ostalo dospeše
posle. i lutanja. i more. i voda. i gozbe na kojima mi
usta behu kao svezana. zašto me neki čudno pogledahu.
jesu li hteli da budem palir ili rušilac. pevač pesama
ili zao gost koji stvara buku.
posrtao sam dok čekao sam razrešenje
da cvilim u jednom životu
ili u dva da praštam.
to je duga priča. u staji. u sušari
među svinjskim repovima. u kukuruzištu
gde dokona svraka je čeprkala i poljski miš
zirkao plašljivo da ne pojavi se sova. o mudrosti
sve već beše zapisano i kao da sam ušao u znani
život. majka me skrivala: malu rugobu koja je vrištala
i bezubo tražila čitavo kraljevstvo. otac me poricao.
otud priče o bezgrešnosti. o bekstvu se ispredahu
legende a ja uistinu ne znam da li ga je bilo. posle
sam se gurao po učilištima. među znalcima koji
mahahu prutom i pocupkivahu dok pevali su
pesme o jedinom bogu. zapamtih kako se razdeljuje
i kako se posude pune: iz veće u manju i nikako drugačije.
kako se sabira
i preliva i naslutih kako crv napadajući jabuku otvara
tajne škole i zavodi učenike. vino i ostalo dospeše
posle. i lutanja. i more. i voda. i gozbe na kojima mi
usta behu kao svezana. zašto me neki čudno pogledahu.
jesu li hteli da budem palir ili rušilac. pevač pesama
ili zao gost koji stvara buku.
posrtao sam dok čekao sam razrešenje
da cvilim u jednom životu
ili u dva da praštam.
Gonosz vendég
íme
hogyan születtem
hosszú а mese.
istállóban. szárítóban
disznófarkok
között. kukoricásban ahol
unatkozó
szarka kaparászott és a mezei egér ijedten
tekintgetett, van-e bagoly a közelben. a bölcsességről
már mindent lejegyeztek és mintha az ismert életbe
léptem volna. anyám rejtegetett: ordítozó kis rondaság,
fogatlanul egész királyságot követel. apám letagadott.
innen az ártatlanságról szóló mese. a szökésről legendák
keringenek én meg nem is tudom létezett-e. később
tantermekben furakodtam. a vesszővel hadonászó és
az egyetlen istenről szóló éneklés közben toppantgató
hozzáértők között. megjegyeztem hogyan kell osztani
és edényt tölteni: nagyobból a kisebbe, sehogy másként.
hogyan összeadni
és önteni és megéreztem a kukac az almát támadva titkos
iskolát nyit és diákokat ámít. a bor és egyebek később
érkeztek.
a kószálás is. a tenger is. a víz is. a bekötött
szájjal
megért lakomák is. egyesek miért néztek furcsán.
legyek
talán építész vagy romboló. énekes
vagy lármázó
gonosz vendég.
bukdácsoltam
míg a megoldásra vártam
egy
életen át siránkozzak
vagy
megbocsássak.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése