Jovan Zivlak O gajdama – A dudáról

 

Jovan Zivlak Nakovo 21. septembar 1947. –

O gajdama

Sta još da kažem
u času kad sam usred buke
a o gajdama već niko ne zbori
kao ni o senkama za kojima lelujaju prošli životi.
s jedne strane su hulje a s druge pravednici
kao da toga dosta nije
ko je dobar a ko je same zlobe ruka
ko je same lepote vrelina
i ko spaja i šije i rašiva
je li u tome umenje.
da se setim
da udahnem oluju sa okeana
ili da čujem vrevu onih što hitaju u dubinu vode
u njena nedra da sklone svoje ude.
otac moj nikad svoj jad u vale nije zaranjao
nikad se izležavao negde na žalu
ni slušao žamor koji ga se ne bi ticao
ali beše u hladnoći tame
duge godine
ograđen žicama u divljoj germaniji.
kad pitah ga šta bi mogao još da kaže
šta da posvedoči
reče
preživeh
zar nije previše time još da se nosim.

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=275.0

 

A dudáról
 
Hangzavarban
mit mondhatok még
a dudáról meg senki sem beszél
ahogy az árnyak után lebegő múlt életekről sem.
a bitangok az egyik az igazak a másik oldalon
mintha ebből sosem lenne elég
ki a jó és ki az akinek keze átkozott
ki az aki meleget áraszt
és ki az aki összeköt varr és fejt is
ugye ebben van a művészet.
emlékezzek
szívjam be az óceáni vihart
vagy halljam a víz mélyébe rohanók
a hímtagjukat elrejteni akarók nyüzsgését.
apám nyomorát sosem mártotta hullámokba
homokos tengerparton sosem nyugodott
az őt nem érintő zsivajt sem hallgatta
de volt a szögesdróttal körülvett
hosszú évek
sötét jégvermében a vad Germániában.
mikor megkérdeztem mit mondhatna még
miről tanúskodhatna
szólt
túléltem
hát ennek terhe nem elég.
 
Fordította: Fehér Illés

Jovan Zivlak Zao gost – Gonosz vendég

Jovan Zivlak Nakovo 21. septembar 1947. –

Zao gost

evo kako sam rođen
to je duga priča. u staji. u sušari
među svinjskim repovima. u kukuruzištu
gde dokona svraka je čeprkala i poljski miš
zirkao plašljivo da ne pojavi se sova. o mudrosti
sve već beše zapisano i kao da sam ušao u znani
život. majka me skrivala: malu rugobu koja je vrištala
i bezubo tražila čitavo kraljevstvo. otac me poricao.
otud priče o bezgrešnosti. o bekstvu se ispredahu
legende a ja uistinu ne znam da li ga je bilo. posle
sam se gurao po učilištima. među znalcima koji
mahahu prutom i pocupkivahu dok pevali su
pesme o jedinom bogu. zapamtih kako se razdeljuje
i kako se posude pune: iz veće u manju i nikako drugačije.
kako se sabira
i preliva i naslutih kako crv napadajući jabuku otvara
tajne škole i zavodi učenike. vino i ostalo dospeše
posle. i lutanja. i more. i voda. i gozbe na kojima mi
usta behu kao svezana. zašto me neki čudno pogledahu.
jesu li hteli da budem palir ili rušilac. pevač pesama
ili zao gost koji stvara buku.
posrtao sam dok čekao sam razrešenje
da cvilim u jednom životu
ili u dva da praštam.

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=275.0

Gonosz vendég

íme hogyan születtem

hosszú а mese. istállóban. szárítóban

disznófarkok között. kukoricásban ahol

unatkozó szarka kaparászott és a mezei egér ijedten

tekintgetett, van-e bagoly a közelben. a bölcsességről

már mindent lejegyeztek és mintha az ismert életbe

léptem volna. anyám rejtegetett: ordítozó kis rondaság,

fogatlanul egész királyságot követel. apám letagadott.

innen az ártatlanságról szóló mese. a szökésről legendák

keringenek én meg nem is tudom létezett-e. később

tantermekben furakodtam. a vesszővel hadonászó és

az egyetlen istenről szóló éneklés közben toppantgató

hozzáértők között. megjegyeztem hogyan kell osztani

és edényt tölteni: nagyobból a kisebbe, sehogy másként.

hogyan összeadni

és önteni és megéreztem a kukac az almát támadva titkos

iskolát nyit és diákokat ámít. a bor és egyebek később

érkeztek. a kószálás is. a tenger is. a víz is. a bekötött

szájjal megért lakomák is. egyesek miért néztek furcsán.

legyek talán építész vagy romboló. énekes

vagy lármázó gonosz vendég.

bukdácsoltam míg a megoldásra vártam

egy életen át siránkozzak

vagy megbocsássak.

Fordította: Fehér Illés