Vasvija Dedić-Bačevac Banja Luka 16. jun 1962. –
Egzil
Egzil je
istetovirana bol
zamaskirana
ukrasima urbanog života,
novog
horizonta
što se
spustio
kao
vešto napravljena maketa
na nekom
deliću planete
što
plovi i modri kosmosom.
Plavo je
boja moje čežnje
okupana
rekom, majčinim dlanom
i
trešnjama.
Egzil je
istetovirana bol
novog početka
prevaljenog
puta kroz tunel ljudskog bezumlja.
Šareni
obrisi makete
su moj
novi dom i početak traganja
za
vlastitim otiscima.
San o
jeziku,
san o
zemlji,
san o
prošlosti,
san je
moja java.
Ja sam
Odiseja zarobljena severnim vjetrovima
modrinom
jezera i vikinškim bajkama.
Ja sam
lastavica u tuđem gnijezdu.
|
Száműzetés
A száműzetés
a városi élet díszeivel,
a kék kozmoszban bolyongó
bolygó egy részére
ügyesen elkészített makettként
leszálló új láthatárral
tetovált fájdalom.
Sóvárgásom színe
folyóval, anya-tenyérrel, cseresznyével
fürdetett kék.
A száműzetés
az új kezdet, az emberi esztelenség
alagútján
keresztül megtett út tetovált fájdalma.
Tarka makett-körvonal
az új otthonom
és ismertetőjeleim utáni kutatásom
kezdete.
Álom a nyelvről,
álom a hazáról,
álom a múltról,
álom a jelenem.
Északi széllel, tó-kékkel, viking
legendákkal
foglyul ejtett Odüsszeusz vagyok.
Idegen fészekben élő fecske vagyok.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése