Jász Attila Szőny,
1966. március 26. –
Az esetleges
Szalkai-féle változat
Valami örök motívum
pillanatnyivá tiprása,
visszahelyezése az
időtlen mélységébe,
és azon nyomban
felengedése onnan,
ahogy a jég olvad, majd
a mozdulat
mozdíthatatlanná
finomítása lesz a cél,
a látható dolgok
elsimítása és simogatása,
bíztatása, legyen
merszük hangosan is énekelni,
a fénnyel kevert
homoknak és fűrészpornak,
újra és újra eljátszani
a világ felépülését,
amit az idővel meg kell
majd kicsit csiszolgatni,
felsérteni a megszokott
felületet,
hogy az esetleges, ám
esendően lecsupaszított,
nőies lényeg,
egy pillanatra legalább,
láthatóvá váljon,
a mindennapi, anyag
általi megváltódásra
készen álljon.
|
Slučajan
Varijanta po
Salkaiju
Nekakvog večnog motiva u trenutačno gaziti,
u bezvremešnu dubinu ponovo postaviti
i u istom trenu od tamo i odpustiti,
kako se led topi, svemu cilj je da se pokret
istančano u nepomično pretvori,
poravnanje i glađenje vidljivih stvari,
podsticaj, da smemo i glasno pevati,
svetlom pomešanom pesku i piljevini
ponovo i ponovo oporavak sveta odigrati,
što vremenom trebaće pomalo brusiti,
naviknutu površinu ozlediti,
da slučajan, ali grešno ogoleli
bit ženstvenosti,
bar na trenutak, vidljiv postane,
da na svakodnevno iskupljenje putem materije
spreman bude.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése