sretanja
nema bitne razlike (ni
jasnog razgraničenja)
između velikih i malih
sretanja,
gde god da su počinjala i ma kad završavala. pružili smo ruke u prolazu i videli svetlost dva zagrljena muškarca, dve uplakane žene deca oko stola sa sitnim kolačima anđelina sa dve sise na dlanovima. sve je moralo da se desi. svet se izgradi u svakom razmenjenom pogledu dodir ga oblikuje po boji i mirisu potom ruši. svaki odlazak, oboren nos zbogom, više se nikad nećemo sresti na ovom mestu iako su mesta sve što ostaje, iako se samo po njima raspoznajemo. |
találkozások
nincs lényeges különbség
(sem elemi eltérés)
a kis és nagy
találkozások között,
akár hol is kezdődtek és
értek véget
átmenőben kezeltünk és
láttuk a fényt
két egymást ölelő férfi,
két zokogó nő
süteményt majszoló
gyerekek az asztal körül
tenyerén két mellel
angyalka
mindennek meg kellett
történni.
minden
pillantás-váltással épül a világ
színét illatát érintés
formálja
majd megsemmisíti.
minden távozás,
lehorgasztott orr
isten veled, itt soha többé nem találkozunk
mégis a hely és minden
más marad,
mégis csak ezek a mi
ismertetőjeleink.
Fordította: Fehér Illés
|
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Keresés ebben a blogban
2020. február 15., szombat
Srđan Gagić sretanja – találkozások
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése