Turczi
István Tata 1957. október 17. –
Bukás
Föld alatti birodalmadban csupa ragyogás az élet.
Szelíden visszafelé folydogáló vizek. Vegytiszta
halak,
néma madarak, megüresedett emlékekre gombostűzött
lepkék. És a levegő: szárnyak antitézise. Földágyék-mélyi
évszaktalan rügyezés. Úgy teszünk,
mintha nem
értenénk, de minden világos.
Egyazon védtelenség
mélyére lökve, dermedt-boldogan állunk, mint az
egyenletes fényben
szétosztott ítélet. Egykori barátaink
mind idegenek. De nem félünk egymástól,
meghitt
füvekből főzünk levest. Játékkockák labirintusában
lakunk, amióta
megszűnt az elkülönülés. Nem vezetnek
utak, nincsenek irányok, nincs rossz választás,
sőt
választás sincs. Új lények töltik be a kimúlt nyelv
keltette
űrt. És még lejjebb,
ami szinte már magasság, a szavak
helyén, e semmihez sem fogható bukás árványi csöndje
vár.
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus
Budapest, 2011.
Pad
Život u tvom podzemnom carstvu je sušto
blistanje.
Vode koje pitomo unazad
teku. Hemijski čiste ribe,
neme ptice, na upražnjene uspomene čiodama nabodeni
leptiri. I vazduh: sinteza krila je. U dubini slabine
zemlje
vanvremensko pupljenje.
Pravimo
se kao da ne
razumemo, ali sve
je jasno. Na dubinu iste nezaštićenosti
gurnuto, kao u
ravnomernom sjaju raspoređena presuda
ukočeno-sretno stojimo. Nekadašnji naši prijatelji
su svi stranci. Ali jedni od drugih se ne bojimo,
supu od
prisnih trava kuhamo.
Otkad je odvajanje prestalo,
u lavirintu kocki za igru
stanujemo. Putevi ne
vode,
pravci ne postoje, nema lošeg izbora,
dapače niti
izbora. Prazninu izumrlog jezika nova bića dopunjavaju.
I još niže, što
je već na neki način visina, na mestu
reči, ta ničim uporediva, usamljena
tišina
pada
te
čeka.
Prevod: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése