Zoran Bognar Vukovar 30.
januar 1965. –
Izdajnik
Otac mi kaže:
ako želiš da saznaš
ko te je izdao
onda bi prvo trebalo
da odustaneš od zaštite
svojih voljenih...
Izdajnik je uvek ona osoba
koja te najbolje poznaje,
ona koja zna svaki tvoj korak,
kuda si otišao, kada ćeš se vratiti,
ona koja zna svaku tvoju tajnu,
želju, bol, besanu noć;
ona koja ti godinama glumi prijatelja i srodnu
dušu;
ili možda ona s kojom si se s prstenom Ozirisa
zakleo na vernost u dobru i u zlu,
a koja će ti na kraju iščupati srce iz
nedara...
Izdajnik je uvek ona osoba
koja prva ustane od stola,
koja prva napušta ušuškanost lavirinta kruga,
uz somnabulno „opravdanje“ lične paranoje:
da ne doživi sudbinu takozvane
odložene žrtve užasa...
Izdajnik uvek želi da odeš negde daleko,
što je dalje moguće,
jer ga tvoja udaljenost čini
kuražnijim i bezbednijim...
Izdajnik je ona osoba koja te je poslala tamo,
ona osoba u koju nikada nisi posumnjao...
Beograd, 2013.
Izvor: Zoran Bognar: Insomnija, bele noći Nova
Poetika Beograd 2018.
Az áruló
Apám
állítja:
ha meg
akarod tudni
ki árult el,
először is szeretteid
védelmezésével
hagyj fel…
Az áruló
mindig az az egyén,
aki
legjobban ismer,
aki minden
lépésedről tud,
aki tudja hová
mentél, mikor térsz vissza,
aki ismeri titkaidat,
kívánságodat,
bánatodat, álmatlan éjszakáidat;
az, aki
éveken keresztül színleli, barátod, lelki társad;
vagy talán az, akivel Ozirisz gyűrűjét szorongatva
örök hűséget fogadtatok,
de végső soron szívedet tépi ki…
Az áruló
mindig az az egyén,
aki az
asztaltól elsőként kel fel,
aki, a személyes
szorongás nevetséges „mentségével“,
elsőként
hagyja el a körkörös útvesztő susogását:
hogy az úgynevezett iszony későbbi áldozatának
sorsa utol ne érje …
Az áruló mindig azt kívánja, messze menj,
lehetőleg minél messzebbre,
mert ha távol vagy, bátrabb
és biztonságban érzi magát…
Az áruló az az egyén, aki oda küldött,
az az egyén, akiben sosem kételkedtél…
Belgrád, 2013.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése