Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –
Suton
Kao odbačeni prosjak
kojeg ništa ne nadahnjuje,
koji ne veruje ni u Isusa
Hrista,
ni u nešto što je veće od duše,
lutam okolo u usamljenu zoru,
u napušteno vreme,
u odbačene sate...
Kao odbačeni prosjak
koji je i čovek đavolji
i čovek božji,
ničiji sluga i ničiji večno,
okružen praznim ulicama i grobnom
tišinom,
okružen soliterima, spomenicima samoće,
gospodarim prostorom, napuštenim svetom.
I dok sledim tragove, stopala smrti,
uživam u osećaju što sam jedini na svetu,
istovetan sa sudbinom,
istovetan s Bogom,
daleko od istine, daleko od
laži...
|
Alkony
Kitagadott koldusként
akit semmi sem lelkesít,
aki nem hisz Jézus Krisztusban sem,
sem
valami lélekemelőben,
magányos
virradatban,
elhagyott
időben,
eldobott
órákban bolyongok …
Kitagadott
koldusként
aki
ugyanúgy az ördögé
mint
istené,
senki szolgája és soha senkié,
üres utcákkal és halottcsenddel körülvett,
toronyházakkal, magány-emlékművekkel,
elfoglalt terekkel, elhagyott világgal körülvett.
És míg
a halál nyomában járok,
élvezem
az érzést, a világon egyedül én vagyok
azonos
a sorssal, azonos Istennel,
távol
az igazságtól, távol a hazugságtól…
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor: Zoran Bognar: Srbijo,
mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 38.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése