Jász
Attila Szőny, 1966. március 26. –
A pillanat villanyfényénél
Abban a szobában leszek rosszul
álmomban. John, a kanadai szaxofonos
azt ígérte, elvisz oda, ha akarom. Közel
lakik a forgatás helyszínéhez
Olaszországban. A seregélyek reggel
titokzatos alakzatokban szállnak
a tiszta égbolton át. Ablakpucolás
közben figyelem őket. Mindenben jelet
látok mostanában. Ahogy Tarkovszkij a
pillanat polaroidképein. Kezdem
megérteni a filmjeit, mióta nem nézem.
Térdemnek nyomódik egy kutyafej
finoman. Önarckép helyett használhatnám
is. Rongyszőnyeg teszi otthonossá
a ridegszürke padlót. A ködbe burkolt
fákat idézi a filmjeiben. Egy sosemvolt
jelenet, a széken egy angyal ül, fejét
letakarta valaki kendővel. Csak a szárnya
látszik ki. Most bárki lehetne. Ha
tényleg elhinnénk, vannak angyalok, és nem
csak a művészek találták ki őket. Helyszínkeresés
közben abban a szállodai
szobában lesz rosszul Tarkovszkij, ami
majd a film egyik fő helyszíne is lesz.
Félhomály és gyógyíthatatlan depresszió.
És mégis túlságosan nosztalgikus
hangulatot szül a vásznon ez a betegség.
De hát menekültek vagyunk mind.
Forrás: Jász Attila: Belső angyal
Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
U električnom osvetljenju trenutka
Biće mi zlo u snu u toj sobi. Kanadski saksofonista Džon je obećao
da će me ako želim odvesti tamo. U Italiji
u blizini snimanja stanuje.
Ujutro čvorke preko čistog neba u
tajanstvenim formacijama lete. Tokom
čišćenja prozora ih posmatram. U zadnje vreme
u svemu znakove vidim.
Kao Tarkovski na svojim slikama trenutaka.
Od kada ne gledam njegove
filmove, počinjem shvatiti. Koleno mi blago
glava psa dotiče. Mogao bi
i umesto autoportreta koristiti. Siv,
hladan pod prostirka čini prijatnim.
U njegovim filmovima maglom obavijena
stabla priziva. Nikad postojeći
prizor, na stolici anđeo sedi, glavu
njegovu neko maramicom prekrio. Tek
mu krila se vide. Sad bi bilo ko mogao
biti. Ako bi stvarno poverovali da
anđeli postoje, njih nisu samo umetnici
izmislili. Tokom traganja za
mestom radnje Tarkovskom je u toj sobi
hotela pozlilo koja će glavno
mesto radnje postati. Polumrak i neizlečiva
depresija. Ipak ta bolest
na platnu previše nostalgično raspoloženje
rađa. Ta svi smo mi begunci.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése