Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Vadmalac meg a hangya
Hasra vágta magát Vadmalac a fűben, és
vizsgálta az előtte kitárulkozó mikrovilágot. Egy hangya került figyelme
középpontjába, amelyik megállás nélkül futkosott, néha cikkcakkban, néha
váratlan helyekről bukkant elő a Vadmalac számára ismeretlen növények
gyökere-szára közül.
„Egy biztos – mondta magában – fáradhatatlan és céltudatos.” Hozzátette: „És öntudatos. Ez nem tudja, mi a kételkedés meg az önvád.” Kuncogni kezdett: „Az iróniára sem hajlamos. És nincs humorérzéke.” Még röffentett is Vadmalac, saját humorát annyira sziporkázónak vélte. Majd hogy helyrebillentse kissé az egyoldalúra sikerült véleményezést, mondott ilyeneket: „A közösséggel törődik, nem magával.” „Nem tudja, mi az, hát nem parolázik a halállal.” |
Vepar i mrav
Ispružio se Vepar na travi te ispred sebe
otvoren mikrosvet promatrao. U centru njegove pažnje jedan mrav se našao,
koji je bez prestanka trčkarao, koji put krivudavo, koji put između korenja-stabljika
za Vepra nepoznatih biljaka se iznenada pojavio.
„Što je neosporno – rekao je u sebi
– neumoran je i zna šta hoće.”
Još je dodao: „I samosvestan je. Taj ne zna
šta je dvoumljenje te samooptuživanje.”
Počeo se smeškati: „Ni ironiji nije sklon.
Niti ima osećaj za humor.”
Vepar je još i grocnuo, svoj humor toliko
sjajnim je smatrao.
Pa da uspostavi nekakvu ravnotežu zbog
jednostrano izrečenog mišljenja, još je dodao:
„Brine se za društvo, za sebe ne mari.”
„Ne zna šta je to pa sa smrću se ne
rukuje.”
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése