Keresés ebben a blogban

2021. január 11., hétfő

Simon Simonović Dugovi – Adósságok

 

Simon Simonović
Vranje 1946. – Beograd 2020.

Dugovi
 
Stisni vilice ako se već mora,
Još jednom uzmi skalpel,
Nipošto nemoj dugo da krvariš.
Sve se plaća, dragi moj, posebno
U poodmaklim godinama, na sitnice
Potrošenim. Iznova, sam razluči
Stvarno od prividnog, makar sutra
Prekrajao granicu koju ćeš kasno
Noćas obeležiti. Učini nešto,
Koliko košta da košta,
Izmeri teret, proveri dugove,
Pređi ulicu – zamišljeno polje.
A šta je preko puta, s one strane,
Ne zapitkuj – ne sleduje ti drugi život.
 

Adósságok
 
Szorítsd össze állkapcsod, ha már muszáj,
Még egyszer vedd elő a szikét,
Véred sokáig semmi esetre se follyon.
Barátom, mindenért fizetni kell, különösen
Az előrehaladott években, az apróságokra
Elherdáltakban. Újra, tegyél különbséget
A valóság és látszat között, még akkor is, ha
Holnap, a ma késő éjjel megjelölt határt
Át kell lépned. Tegyél valamit,
Kerül amibe kerül,
Mérd le a terhet, ellenőrizd adósságod,
Menj át az utcán – a képzelt mezőn.
Hogy mi van ott, a túloldalon,
Ne kérdezd – másik életet nem kapsz.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: : U Zoran Bognar: Novo raspeće Draganić Beograd 2007.

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése