Sead Husić Tuzla 28.
april 1986. –
|
Sjećanje
Trebalo bi
ne zabrinuta nego mirna lica
naviknuti se na život koji se pamti:
na vjetar,
na gradove,
na ljubav...
Trebalo bi
vidjevši stećak, pod snijegom,
zastati – slušajući tišinu i ljude
što zabrinutih lica žive,
misleći o djetinjstvu
koje živeći iščezava.
|
Emlékezés
Nyugodtan,
nem
feszülten várakozva kellene
az
emlékünkben élő életet elfogadni:
a szelet,
a
városokat,
a
szerelmet…
A hó
alatt
stećakot*
látva, meg kellene
állni
és – az élet folyamán
tovatűnő
gyerekkorra gondolva,
a csendet
és az aggódva
élő
embereket hallgatni.
*stećak (ejtsd:
sztetyak) – eslsősorban a Boszniában élő bogumilok díszesen faragott
középkori sírköve.
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor:
Sead Hisić: Časopisne pjesme, Lijepa riječ
Tuzla, 2020. str 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése