Zoran Bognar Vukovar 30. januar
1965. –
Sada im je tek jasno Sada im je tek jasno da nismo nikada ni bili njihovi i da nijedan naš koren nije rođen u njihovom vrtu punom kamenja što se uvlači u hladnu zemlju. Sada im je tek jasno da će slike brzo da iščeznu da će se samo prisećati svih tih predobrih glumaca koji su primorano prihvatili uloge u najbanalnijem uniformisanom filmu. Sada im je tek jasno da se nikada više nećemo vratiti, ali neki će se od nas ponovo sresti i nerado ćemo se prisetiti naših starih imena u obliku brojeva koja su nam urezali u srca beskrajnih
čežnji. Sada im je tek jasno da nas nikada neće moći izgubiti, jer nas nikada nisu ni imali...
|
Most értették meg Most értették meg, az övéké sosem
voltunk, egyetlen
gyökerünk sem az ő hideg,
földbe szorult kövekkel tele kertjükben fogant. Most értették meg, a képek gyorsan
tűnnek és ezekre a
kaptafára készült filmekben kényszerből
vállalt szerepeket játszó kitűnő
színészekre csak emlékezni
fognak. Most értették meg, sosem térünk vissza, de egyesekkel
ismét találkoznak és régi nevünkre,
a végtelen vágyak szívébe vésett számokra, nem szívesen emlékeznek. Most értették meg, sosem veszítenek
el bennünket, hisz az övéké
sosem voltunk… Fordította: Fehér
Illés
|
Izvor:
Zoran Bognar: Srbijo, mogu
li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése