Vlasta Mladenović Šarkamen
kraj Negotina 17. mart 1956. –
У хрестоматитји Крупаре У
смирај дана, ево
ме на северу Бачке, бескрајна
поља равна, где
звезде језде, трепере
сјајне тачке. И
ја имам свог ата, лирски
ветар са јужних Карпата, што
ме носи, што
ме витла изнад
сваког зла. Ја
сам само папир који
дрхће на ветру, али
у Душанову, у
старој Крупари, пронађох
свој мир.
|
A Daráló* szedetében Alkony, Észak-Bácska,
immár itt vagyok, ahol a
végtelen mezők felett csillagok
vágtatnak, fénypontok
remegnek. Nekem
is van paripám, költők
szele a Dél-Kárpátok alján, az
visz, cipel a
megpróbáltatásokon át. Csak
szélben reszkető papír
vagyok, de
Zentaörsön, az
öreg Malomban, megleltem
nyugalmam. *Zentaörsön az üdülőteleppé átalakított Darálóban évek óta szombatonként irodalmi esteket rendeznek. Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor:
Власта Младеновић: Правац, Пресинг Младеновац 2019. str. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése