Risto Vasilevski
Nakolets, 31. januar 1943. –
|
(Iздвojeнe) Анотације
Sve što se stalno ponavlja liči na život.
*
Ekser koji drži stub na koji se oslanja kuća,
važniji je i od tog stuba i od te kuće.
*
Slavu jedino priznaje budućnost.
*
Time što se podeli drugima,
vlastita muka ne postaje manja.
*
Vrata prema istini ili neistini,
ili orema raju ili paklu, svako sam otvara.
*
Najbolje uspeva ono što – samo nikne!
*
I pustinja može postati najlepše mesto za život,
ako je jedino i – poslednje.
*
Mrtva ruka ničije lice ne miluje.
*
Jedino smrt nema senku.
Jer iza sebe ostavi sve crno.
*
Onome koji tvrdi da mu ništa ne treba,
ne treba nuditi ništa više od toga.
|
(Kiragadott ) Széljegyzetek
Minden,
ami állandóan ismétlődik, az életre hasonlít.
*
A házat
tartó oszlopot tartó szög,
az
oszloptól is és a háztól is fontosabb.
*
A
dicsőséget csak a jövő ismeri el.
*
Azzal,
hogy mással megosztod,
saját
gyötrelmed nem lesz elviselhetőbb.
*
Az
igazság vagy a hazugság,
a
menny vagy a pokol kapuját mindenki maga tárja ki.
*
Legjobban
az sikerül ami – csak kikel.
*
Lehet
a pusztaság is legszebb élettér,
ha az
egyetlen és – utolsó.
*
Halott
kéz senkit sem simogat.
*
Csak a
halálnak nincs árnyéka.
Maga
mögött mindent feketébe borít.
*
Annak,
aki állítja, semmire sincs szüksége,
ettől
többet nem is kell kínálni.
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor:
Ристо Василевски: Кључаоница.
Философеме*Афоризми*Анотације, АРКА Смедерево, 2021.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése